Language of Flowers: 16. Levél

Cím: Language of Flowers

Páros: JinMin (BTS; Jin x Jimin)

Műfaj: levélregény, romantikus, slash, yaoi, shounen ai, OOC, hurt/comfort, slice of life, AU

Besorolás: +12

Bevezető:

"Mindenki úgy írja meg a szerelmes leveleit, ahogyan tudja. Néha elég az is, hogy csak egy falevélbe szurkáljuk bele valakinek a nevét. Máskor egy egész könyvet kell írni. Mindegy. A hódításnak az útjai különbözők." - Krúdy Gyula

Park Jimin megtanult a virágok nyelvén kommunikálni.

Park Jimin soha sem gondolta volna, hogy valaha is levelet fog írni, bármilyen okból kifolyólag.

Végül mégis levelet kezd írni. Aztán még egy levelet. Majd még egyet, még egyet és még többet.

Összesen huszonnégy levelet ír végül. Mindet a virágok nyelvén kísérve.

A levelei pedig mind Kim Seokjinnek szólnak.

„Akác”

Rejtett és titkolt szerelemi légyottok a boldog fiatalság idejében.

„ Jin-hyung!

Amikor elkezdtünk randevúkra járni minden vasárnap, a szokásos biciklitúráim után, illetve a fiúmnak hívhattalak, szinte madarat lehetett volna velem fogatni. Nem telt el úgy nap, hogy még a rosszabb és nehezebb pillanataimat követően is ne mosollyal az arcomon feküdjek le, rád gondolva. Azt hittem, hogyha végre együtt leszünk, akkor kevesebbet gondolok majd rád, de pont az ellenkezője történt.

Ha ettem valamit, akkor a közös ebédekre és vacsorákra gondoltam, amiket kettesben töltöttünk el. Ahol egymást etettük, mert amúgy sem bírtuk ki, hogy ne lopjunk a másik tányérjáról. Az egyszerű kis kitérők egy áttanult délután után, ahol maximum pár falatot ettünk, mégis elkönyveltük egy újabb randinak.

Amikor valami dokumentumfilmet kellett megnéznie az osztálynak, arra gondoltam, hogy veled még azt a száraz, unalmas tényekkel teli videót is szívesen megnézném. Összebújnánk a kanapétokon, egy hatalmas puha takaróba tekerőzve, a sok egészségtelen cukor pedig ott tornyosulna a dohányzóasztalon. Biztos voltam benne, hogy élveztem volna minden egyes percét, még ha a felét azzal töltöm, hogy téged bámullak, vagy épp megpróbállak rávenni egy csókra. Amiből aztán több csókért, abból pedig még több csókért könyörögtem volna, amíg el nem felejtjük teljesen a filmet.

A csókjaidat még most sem untam meg. Ha találkozunk, egy rövid üdvözlő csókkal köszöntelek. Ha búcsúzkodunk, addig nem eresztelek, míg fulladásig nem csókolhatlak. Tanulás közben pár jutalom csók, minden helyes válaszodért. Flörtölés közben is állandóan egymás kezét, száját, arcát puszilgatjuk. De a kedvencem, amikor homlokon csókolsz. Ha rossz napjaim vannak, ha szomorú vagyok, vagy egyszerűen csak arra vágyom, hogy egy kicsit eltűnjek a világ elől és a te karjaid közt leljek menedéket, mindig a homlokomra adsz puszit. Olyan érzelmet, gyengédséget és szeretetet viszel ebbe a fajta gesztusba, ami miatt egyből megnyugszom és másra sem vágyom, csak örökké elvesszek abban a pillanatban.

Még azt sem bántam, hogy erről csak a szüleimnek mesélhettem. Mindketten egyetértettünk abban, a kapcsolatunk legnagyobb akadálya, mikor mondjuk el a barátainknak. Yoongi-hyung és Hoseok-hyung még nem is lehetett probléma, de Taehyung.

Taehyunggal azóta nehézkes a kapcsolatotok, amióta először mutattad be Krystalt még annak idején. Korábban tisztelt téged és felnézett rád, most már csak megtűr, jobb napjain pedig ugyanolyan veled, mint régen. Ha megtudná, hogy a legjobb barátjával jársz, talán többé szóba sem áll veled. Igazi hátba szúrásnak érezheti majd, amit nehezen bocsájtana meg neked.

Amitől pedig én féltem a legjobban, ha tudomást szerez a kapcsolatunkról, akkor mindenképpen az én oldalamon akarna maradni. Ismertem már őt annyira, hogy tudjam, mennyire szeszélyes és hirtelen haragú, ráadásul erősen védelmezi azt, akihez szorosan kötődik. Sejtettem, hogyha arra kerülne a sor, akkor szövetkezne ellened. Én pedig nem akartam két testvér között, a tűzvonalba kerülni.

Nekem egyformán fontos volt a barátságom Taehyunggal és az irántad érzett szerelmem. Képtelen lettem volna választani, hát még végig nézni azt, ahogyan egymást bántjátok miattam.

Ezért egyeztem bele abba, tartsuk titokban mindenki előtt. Bár csak legjobb barátommal voltak komolyabb aggályaink, az csak még több gondot okozott volna, ha egyedül neki nem mondjuk el.

De a szüleimnek kénytelen voltam elmesélni. Annyira a felhők felett jártam, hogy az még az ő figyelmüket sem kerülte el. Kezdetben még hárítottam a kérdéseiket, aztán belegondoltam, teljesen felesleges ezt tennem. Ők segítettek át az egyik legnehezebb időszakomon, amikor először próbáltam meg rájönni az irántad való érzéseimre. Megérdemelték, hogy tudják, most már boldog vagyok melletted.

Anyám majd kicsattant az örömtől. Szinte láttam rajta, ahogy kivirul és sokkal világosabb, melegebb színek veszik körül, miközben csontroppantóan szoros ölelésbe vont, gratulálva nekem. Apám csak erélyesen bólintva nyugtázta a kapcsolatunkat, majd azt kérdezte, mikor fogsz nálunk vacsorázni. Esküszöm, igyekszem minél tovább halasztani azt a bizonyos vacsorát, de nem tudom, meddig bírják a kifogásaim.

Viszont felfedeztem valami jót a titkolózásban.

Az ölelkezések és arcra puszik továbbra is mehettek a fiúk előtt, hiszen azt még azelőtt csináltad, hogy összejöttünk volna. Csak mi ketten tudtuk, a gesztusok mögött most már sokkal több volt, mint korábban.

Az izgalmasabb és meredekebb részek a titkos érintéseink voltak. Az asztal alatt hosszabb időre összekulcsolt kezeink. Amikor végig simítottál a combomon, vagy a térdemen, én pedig próbáltam nem belepirulni ezekbe. Ha sikeresen kettesben maradtunk, bepótoltuk az elmulasztott csókokat, míg valamelyik barátunk fel nem tűnt a környéken. Amikor a sötét mozi teremnek hála simán megfoghattam a kezedet, a filmet hanyagolva pedig bámulhattalak téged szemérmetlenül.

Soha sem fogom megunni, hogy az arcodat nézhetem. Pláne úgy, hogy tudom, a pasim vagy.

Néha pedig pont a jól észrevehető mozdulataink voltak a legfelemelőbbek. Amikor nevetés közben a válladra hajtottam fejemet, te pedig körém fontad az egyik karodat, mintha csak a hátraeséstől akarnál megóvni. Az otthoni filmezések során, miután mindenki elaludt a film közben, ismét csókot lophattam tőled, ahogy te is tőlem. A baráti gesztusnak álcázott szerelmes érintések.

Mindezek ellenére azért próbáltunk óvatosak lenni. Ha társaságban voltunk, igyekeztünk nem túl feltűnően egymás felé közeledni, de ha kettesben maradtunk, teljesen más lett a légkör. Érezhetően megváltozott. Sokkal intimebb lett.

Ez a változás abban is megmutatkozott, hogy az elmúlt időszakban mennyi új dolgot tudtam meg rólad. Olyan kisebb tulajdonságaidat, melyeket az előtt észre se vettem. Például, azt tudtam rólad, hogyha zavarba jössz, akkor először a füled válik pirossá, de az újdonság volt számomra, hogy idegességedben ugyanúgy a füledet piszkálod. Illetve, amikor rajtad van a szemüveg, akkor furcsa körkörös mozdulatot teszel a kezeddel, mielőtt megigazítanád a keretet.

Oh, a szemüvegről jut eszembe!

Tudom, nem szereted hordani, mivel szerinted nem áll jól rajtad, de én igazán jóképűnek talállak benne. Legalább tanulásra kivehetnéd a kontaktlencséidet. Nekem a szemüvegben is ugyanannyira tetszel, mint nélküle.

Illetve, feltűnt, mennyivel kényelmesebb neked mellettem. Talán nem a legfelelőbben fogalmazok, de más szóval nehezen tudnám ezt leírni. Olyan filmeket ajánlsz közös mozizáskor, melyekről sohasem hallottam, neked mégis a kedvenceid. Amikor a srácokkal vagyunk, kevesebb viccet mondasz, de nekem mindet elmondod, mert tudod, hogy mindig nevetni fogok rajtuk. Könyveket javasolsz nekem. Egy csomó Japánnal kapcsolatos írásokat, cikkeket és oldalakat mutogatsz, miközben a nagyszüleimről kérdezgetsz.

Emellett órákon át képes vagy hallgatni, ahogy a virágokról, Japánról, vagy a középiskolákban történtekről mesélek neked. Amikor a szemedbe nézek, többé nem azt látom benne, hogy kölyökként nézel rám. Egy kis srácként, aki az öcséd legjobb barátja. Csak szeretet látok a tekintetben és azt, hogy valóban férfiként, a társadként gondolsz rám.

Legszívesebben felmásznék Dél-Korea legmagasabb helyére és onnan kiáltanám ki a világnak, mennyire szeretlek téged. Tudom, egyelőre ezt nem tehetem meg, de már csak a gondolat is olyan izgalmat ébreszt bennem, ami miatt alig bírok ülve maradni.

Kár tagadni, teljes egészében a hatásod alá kerültem. Amióta együtt vagyunk, mindent rózsaszínben látok, a jókedvem pedig határtalan.

Remélem, számodra is ilyen felemelő ez az egész, ami most köztünk van.

- Jimin

2015. november”