Language of Flowers: 9. Levél

Cím: Language of Flowers

Páros: JinMin (BTS; Jin x Jimin)

Műfaj: levélregény, romantikus, slash, yaoi, shounen ai, OOC, hurt/comfort, slice of life, AU

Besorolás: +12

Bevezető:

"Mindenki úgy írja meg a szerelmes leveleit, ahogyan tudja. Néha elég az is, hogy csak egy falevélbe szurkáljuk bele valakinek a nevét. Máskor egy egész könyvet kell írni. Mindegy. A hódításnak az útjai különbözők." - Krúdy Gyula

Park Jimin megtanult a virágok nyelvén kommunikálni.

Park Jimin soha sem gondolta volna, hogy valaha is levelet fog írni, bármilyen okból kifolyólag.

Végül mégis levelet kezd írni. Aztán még egy levelet. Majd még egyet, még egyet és még többet.

Összesen huszonnégy levelet ír végül. Mindet a virágok nyelvén kísérve.

A levelei pedig mind Kim Seokjinnek szólnak.

„Fagyöngy”

A virág, mely alatt két ember egy csókkal megpecsételheti örökké tartó szerelmüket.

„ Kedves Jin-hyung!

Még egyszer szerettem volna gratulálni neked a vizsgáidhoz és remélem, sikerül bejutnod arra az egyetemre, amit kinéztél magadnak. Illetve, remélem tényleg tetszett az ajándékom, mert az utolsó pillanatban találtam ki. Vagyis, inkább anya találta ki az utolsó pillanatban, de nem ez a lényeg.

Őszintén meg kell, mondjam, az elején furcsálltam, amikor a semmiből bejelentetted, hogy meghívtál egy lányt a közös karácsonyunkra Yoongiék mellé is. Olyan "déjá-vu" érzésem lett tőle. Gondolom, emlékszel még Krystalra.

De Moonbyul tényleg jó fej volt. Más, mint a többi lány. Ráadásul azt mondtad, hogy inkább barát és "alkalmi partner", mint a barátnőd, szóval ezzel kapcsolatban sem lehetett semmi gondom. Bár igaz, fogalmam sincs, mit takar pontosan az "alkalmi partner" kifejezés. Emlékszem, azt is említetted, ő lesz a párod a végzősök búcsú buliján és ezért cserébe meghívtad a karácsonyi ajándékozásra.

Amúgy a vacsora is nagyon jóra sikerült, anyukád kitett magáért a főzésnél, míg ti a díszítéssel foglalkoztatok. Még a pezsgőből is ihattam egy keveset. Furcsa volt az íze, de talán meg tudnám szokni.

Emlékszem, amikor felraktuk a Moonbyul által hozott műanyag fagyöngyöt, mindenki jót nevetett azon, vajon kik fognak alá állni és megcsókolni egymást. Természetesen, amikor a szüleinken volt a sor, mindig megjátszott undorral az arcunkon takartuk el a szemeinket. Az nagyon vicces volt.

Én is jó párszor elmentem alatta, viszont mindig csak egyedül. Szórakozottan meg is jegyeztem, hogy mennyire szerencsés vagyok, amiért ezt megúsztam.

Ahogy lassan csendesült a helyzet, nekem mosdóba kellett mennem. Ismét elhaladtam a fagyöngy alatt, de ezúttal nem egyedül.

Te pont akkor tértél vissza a konyhából, pár sütivel a kezedben. Sikeresem egymásnak ütköztünk, mivel egyikünk se látta a másikat, a srácok pedig egyből felfigyeltek ránk. Mint valami koncerten, kántálni kezdtek nekünk, amint felfogták, hogy a fagyöngy alatt állunk mindketten és ez pontosan mit is jelentett.

" Csókot!"

" Csókot!" " Csókot!"

" Csókot!" " Csókot!" " Csókot!"

Tudod, amióta az a majdnem csók megtörtént azon az augusztusi estén, a szórakozóhelyen, azóta nem tudtam kiverni a fejemből az egészet. Továbbra is ott keringett bennem a kérdés, vajon milyen érzés lehet megcsókolni téged. Puha lenne az ajkad? Milyen íze lenne?

Napjában egyszer biztos eszembe jutottak mindezek. Szerelmes szívem pedig olyan tempót diktált, mintha marathont futottam volna.

Sohasem csókolóztam. Mióta rájöttem, hogy szerelmes vagyok beléd, tudtam, az első csókomat csak neked akartam adni. Amikor majd te akarsz megcsókolni engem.

Akkor is ezek jutottak eszembe, miközben hallgattam a többiek kántálását, a szemem sarkából pedig kiszúrtam, hogy a szüleink érdeklődve nézik az eseményeket. Sejtettem, mi játszódhatott le anya és apa fejében. A fiúk végre kaphatott egy kis esélyt.

Én pedig szívesen elfogadtam volna ezt az esélyt. Micsoda karácsonyi ajándék lett volna! Egy csók tőled.

Egy csók.

Tőled.

Izzadt a tenyerem, ahogy rád néztem. Vártam, mit lépsz erre.

Amikor nevetve csitítottad le a többieket, akkor már éreztem, hogy nyert ügyem van. Neked talán csak egy vicc volt, egy kis műsor a többieknek, amiben semmi komolyság sem volt, de számomra szinte megállt az idő.

Mikor a kezeid közé fogtad az arcomat, szívem olyan gyors tempót diktált, mint azelőtt soha.

"Végre tényleg megtörténik!" Ezt gondoltam magamban, ahogy ajkaid egyre közelebb kerültek hozzám. A szemeimet is becsuktam végül.

Ám az utolsó pillanatban oldalra fordítottad a fejemet, így nem az ajkaimra kaptam csókot, hanem az arcomra egy puszit. Először csalódott voltam. Ám ahogy teltek a másodpercek, arcom fokozatosan forrósodott fel.

Nem egy rendes csók volt, de akkor is megpusziltál, az ajkaid pedig tényleg puhák voltak. Én pedig atomjaimra bomlottam örömömben. Kész szerencsének mondhatom, hogy a puszi után hamar elterelted a többiek figyelmét, így én folytathattam utamat a mosdó felé. Meg kellett mosnom az arcomat, ami szinte lángokban állt.

Az este további részében igyekeztem normálisan viselkedni, de nehezen tudtam túl tenni magam azon a kis arcra puszin. Tudom, kicsit talán gyerekes tőlem, de ez tényleg sokat jelent számomra. Még ha csak poénnak szántad, számomra egy kis reményt adott.

Még érzem ajkaid nyomát ott, ahol megpusziltad az arcomat. Szinte percenként érintem meg azt a területet, olyan intenzíven bizsereg még mindig.

Nem egy első csók, de még mindig több mint amire számítottam.

- Jimin

2013. december”

Ezúttal kicsit későn, de itt vagyok az új fejezettel. Pünkösd alkalmából a családdal voltam (meg gyereknap miatt is), ezért csak most volt annyi lélekjelenlétem, hogy bekapcsoljam a gépet és megosszam az új részt.
Remélem, tetszett nektek :)

Language of Flowers: 8. Levél

Cím: Language of Flowers

Páros: JinMin (BTS; Jin x Jimin)

Műfaj: levélregény, romantikus, slash, yaoi, shounen ai, OOC, hurt/comfort, slice of life, AU

Besorolás: +12

Bevezető:

"Mindenki úgy írja meg a szerelmes leveleit, ahogyan tudja. Néha elég az is, hogy csak egy falevélbe szurkáljuk bele valakinek a nevét. Máskor egy egész könyvet kell írni. Mindegy. A hódításnak az útjai különbözők." - Krúdy Gyula

Park Jimin megtanult a virágok nyelvén kommunikálni.

Park Jimin soha sem gondolta volna, hogy valaha is levelet fog írni, bármilyen okból kifolyólag.

Végül mégis levelet kezd írni. Aztán még egy levelet. Majd még egyet, még egyet és még többet.

Összesen huszonnégy levelet ír végül. Mindet a virágok nyelvén kísérve.

A levelei pedig mind Kim Seokjinnek szólnak.

„Frézia”

A virág, mely azt üzeni: " Mindig megbízhatsz bennem."

„ Őszintén sajnálom, Seokjin-hyung!

Mindenképp így szerettem volna kezdeni a levelet, a történtek fényében. Sajnálom, hogy mindezeken keresztül kellett menned.

Tényleg őszintén sajnálom!

Hiába mondtad, hogy nem rám voltál igazán mérges, mégis hibásnak érzem magam. Azt kívánom, bár másképp csinálnék néhány dolgot.

De azt egyáltalán nem bánom, hogy Hyosangról kiderült az igazság. Az, amit veled tett egyszerűen megbocsáthatatlan számomra. Legalább annyira dühös vagyok miatta, mint te, ha nem jobban.

Azért is írom ezt a levelet, mert nem volt esélyem pontosan elmondani neked, hogyan tudtam meg, mit csinált Hyosang a hátad mögött. Miután felfedtük a titkát, a többi nem érdekelt téged, de úgy érzem, ezt is meg kell tudnod majd. Ha mást nem, akkor a lezárás érdekében.

Egy ideje már elkezdődött a tanév. Ti a vizsgák miatt hajtottátok magatokat, ezért rendszerint a közös találkáink mind tanulós estbe torkollottak. Egy idő után Taehyunggal nem erőltettünk titeket, inkább mi is tanultunk, vagy kettesben mentünk játéktermekbe, bevásárlóközpontokba.

Emlékszem, sokszor panaszkodtál arról, hogy még egy sima randit se tudsz bevállalni, pedig Hyosanggal több hete nem találkoztál már. Nem mondom, hogy bántam mindezt hallva, de sajnáltalak. Sajnáltam, hogy az iskola mellett még a barátod miatt is frusztrált voltál.

Azt hiszem, pont neked néztem valamilyen édességet az egyik boltban, amikor Taehyung a karomat rángatva vonszolt ki a vásárlóutcába. Nem értettem, mitől lett olyan élénk és túlbuzgó, amíg meg nem láttam én is azt, amit ő.

Először nem ismertem fel Hyosangot, mivel háttal állt nekünk, de amikor megfordult, egyből tudtam, hogy ő az. De még ezek után se akartam elhinni, hogy tényleg őt láttam. Korábban azt gondoltam, az a legfájdalmasabb, mikor együtt láttalak titeket csókolózni és kézen fogva járni, nevetni egymás viccein, ám tévedtem. Azt még nehezebben viseltem, amikor megláttam, Hyosang mindezt ott és akkor valaki mással csinálta, mindezt a tudtodon kívül.

Később elmondtad, hogy a lány, akivel megcsalt egy közös ismerősötök volt. Még nekem is el kellett ismernem, egy igazán szép és kedves lányról volt szó, látszólag. Igazságtalannak tartottam mindkettőtökkel, de főleg veled szemben azt, hogy Hyosang két végén égette a gyertyát.

Igaz, első ránézésre én sem gondoltam többnek az egészet. Csak két barát, akik együtt lógtak a délután folyamán. Azt hittem, Taehyung csak túlgondolja a dolgokat, és az elején még rá is szóltam, ne fotózza le őket, mert nincs miért. Utólag belegondolva, örülök, hogy nem hallgatott rám.

Taehyung volt az is, aki azt javasolta, kövessük őket, mert neki tényleg gyanús a dolog. Én csak úgy voltam vele, ha ettől megnyugszik, akkor kövessük őket.

Végül Taehyungnak lett igaza.

Egy idő után egyre több olyan dolgot kezdtek el csinálni, amit már én se érthettem félre. Fogták egymás kezét, összebújtak, ölelkeztek és együtt nevettek. Tudom, a te szerelmesebb éned még ezt is kimagyarázná, hogy mentse a párját, de az idő előrehaladtával egyre nehezebben bírtam visszavágni Taehyungnak, aki továbbra is dokumentálta az eseményéket. A végső löketett pedig az adta meg, amikor sikeresen lefotóztuk azt, amint Hyosang éppen megcsókolja a lányt.

Mindketten döbbenten bámultuk a képet még az után is, hogy Hyosang és a partnere már elment. Bennem akkor ütött szöget Hyosang csalása, Taehyung szerintem pedig lassan emésztgette a tényt, miszerint végig igaza volt. Kicsit keserédes igazság, de még mindig az igazság.

Taehyung egyből haza akart menni, hogy szóljon neked, én pedig csak bólogatni tudtam. Végig teljes sokkban voltam.

Ha én lehetnék a párod, sohasem jutna eszembe megcsalni téged. Lélegzetelállító vagy kívül, belül pedig csupa szeretet és kedvesség, ami miatt sohasem telnék be veled. Szinte idegesítően levakarhatatlan lennék. Eszembe se jutna másra nézni, ha te lennél mellettem.

Utálom Hyosangot! Utálom, hogy ő nem becsült meg annyira, mint én, mégis ő lehetett ott melletted. Ő szabadon csókolhatott téged, mint a párod, míg én csak egy kölyök lehettem.

Vágytam rá, hogy helyette én legyek az, aki olyan boldoggá tesz. Aki miatt mérhetetlen szerelmet érzel a szívedben, és akiben igazán megbízhatsz. Azt akartam, hogy Hyosang eltűnjön a képből.

De nem ilyen módon. Nem úgy, hogy benned egy tátongó űrt hagy, összetörve szerelmes szívedet. Egy olyan sebet ejtsen rajtad, amit ott és akkor képtelen voltam összeforrasztani.

Dühös voltam magamra, ám leginkább Hyosangra, amiért ilyen helyzetbe kerültél, és én egyáltalán nem segíthettem neked.

Láttam rajtad, ahogy egyre jobban megtörsz, minél tovább nézted a Taehyung által készített képeket. Próbáltál stabilnak mutatkozni, de én szinte hallottam, ahogy apró darabokra törik a szíved. Túl sok volt neked az egész. Taehyung is hiába beszélt hozzád, te rég máshol jártál fejben. Talán épp az okokon gondolkodtál, Hyosang miért keresett valaki mást helyetted.

De higgy nekem, ha azt mondom, ez nem a te hibád. Biztos vagyok benne, hogy semmi olyat nem tettél, ami miatt elfogadható lenne Hyosang viselkedése.

Tudom, azt mondtad, megoldod egymagad is ezt a helyzetet, illetve, már szakítottál is Hyosanggal, viszont még mindig látom rajtad, mennyire fáj mindaz, ami történt. Én pedig csak azt szeretném mondani, hogyha szükséged van valakire, akivel ezt megbeszélheted, vagy csak egy váll kell, amin kisírhatod magad, akkor én itt vagyok.

Én melletted leszek.

- Jimin

2013. október”

Seokjinnek most nem egyszerű, hiszen az első igaz szerelmét veszítette el, ráadásul nem épp a legszebb módon, de Jimin hűsége már itt erősen megmutatkozik, ami a fiatal korához képest igen szilárd jellemvonás. Bár a történetnek vannak komor részei, Jimin hűséges, szerelmes szemszögén keresztül kicsit talán enyhébben jönnek át a dolgok, ami a történetem lényege is.
Talán már mondtam is, hogy a könnyedebb hangvétel és a romantikus történet szál hangulata volt nálam a cél, hiába vannak benne mélypontok is. Könnyed történetre vágytam, mikor kigondoltam ezt az egészet.
Remélem, ez a része átjön nektek, és köszönöm, hogy olvassátok ezt a történetet.