Flower Boy High School pt.3

Cím: Flower Boy High School pt.3

Páros: Vhope

Műfaj: slash, yaoi, AU, romantikus, slice of life, iskola élet, OOC, flaff, smut

Besorolás: +18

Összefoglalás: Kim Taehyung az egyik végzős osztály elnöke, ám nem oylan minta diák, mint az sokan gondolják róla. Ugyanis viszonyt folytat az egyik tanárával, Jung Hoseok-kal. Tae pedig szeretné meglepni mindig dolgozó párját Valentin nap alkalmából, és ezért bármit megtenne. Még az egyik óráját is ellógja sunyiban, hogy szerelmével tölthessen egy kis időt.
Ha kíváncsi vagy a további munkáimra kövesd a blog facebook oldalát is :)

Valentin nap! Az egyetlen olyan nap, a mely a szerelem ünneppé lehet, ezzel boldoggá téve annak a szívét, aki megtalálhatja a nagy Őt, de egyben fájdalmas is az olyan embereknek, akik nem kapnak viszonzást. Még szerencse, hogy én nem az utolsók táborát erősítem. Kim Taehyung vagyok, végzős, és az osztályomban én, mint elnök tevékenykedem. Bár minden évben lehetett más embert jelölni erre a posztra, mindig engem választottak, bár, szerintem csak azért, mert mások lusták lettek volna bevállalni, de ez csak az én személyes véleményem.

Tehát ellátom az osztály fontosabb teendőit, ezzel pedig pluszjuttatásokat kapok. Például, hogy nem kell reggelenként testnevelés órára mennem arra hivatkozva, hogy elnöki kötelességeim vannak. Persze ezt nem mindig használom ki, viszont a mai egy ilyen nap. Legjobb barátom, Jungkook persze ilyenkor mindig utál engem, mondván, amíg ő szenved a kemény erőnléti edzésektől, én csak fetrengek az ágyamban plusz egy órát, és alszom.

Viszont ma nem így tettem, kivételesen. Ugyanis ma teljesen más okom volt, hogy kikértem magamat az első órámról. Ilyenkor ugyanis nagyon kevesen vannak az iskola épületében, mivel nekünk ez a nulladik óránk, és az én osztályomon kívül, csak a velünk lévő tanár, az igazgató, meg az irodalom tanárunk van itt. Nekem pedig pont ez kellett.

Utam a tanári szobához vezetett, melyben csak egyetlen személy tartózkodott jelenleg, Jung Hoseok, irodalom pedagógus. Az igazgató irodája egy eggyel lentebbi szinten van, még az osztályom az iskola terület másik oldalán vannak, így csak mi ketten vagyunk ezen a szinten. Szép csendben odalépek az ajtó elé, majd egy hang nélkül kinyitva az előttem lévő kilincset, somfordáltam be a kis helységbe, ahol napközben szinte nyomorogni szoktak a tanárok. Ám most mégis kellően szellős, és tágas, az ablak pedig nyitva, így levegő is jutott a szobába. Ahogy körbetekintettem, egyszer csak megláttam, akit kerestem. Éppen az asztalánál ült nekem háttal, és ha jól láttam, akkor dolgozatokat javított. Észre se vette, hogy többen lettek a teremben, viszont ezzel megadta nekem a meglepetés lehetőségét, amit nem voltam rest ki is használni.

Egy csintalan mosollyal az arcomon közelítettem meg Hoseok-t, majd ahogy mögé érkeztem, kezemet felemelve takartam el szemeit, ezzel kicsalva belőle egy megilletődött sikkantást. Felnevettem a hang hallatán, miközben ő a kezeivel próbálta kitapogatni, ki is vagyok én. Amint elhalt a kuncogásom, praclijaimat elhúztam arcától, és ezt követően egyből megfordult. Ahogy meglátta teljes valómat, láttam, miként száll ki belőle a harag, és veszi át a helyét a boldogság. Felemelő érzés, hogy már csak a puszta jelenlétemmel boldoggá tudom tenni.

- Hát te, mit csinálsz itt Kim Taehyung? –nézett rám egy fél mosollyal, ami rögtön el is árulta, hogy igazából örül nekem, csak, mint tanár bökte a csőrét ez a gondolat.

- Tudod, mint osztályelnöknek, szabad kikérnem magam a nulladik óráról, ha az a testnevelés. Ráadásul, mivel Valentin nap van, gondoltam, megleplek téged, mivel tudom, hogy ilyenkor mindig a dolgozatok fölött görnyedsz egész reggel –ezzel megfordítottam őt a gurulós székkel, így ismét háttal volt nekem, majd elkezdtem a vállait masszírozni. Néhány perc elteltével pedig már el is lazult a karjaim között, amit én csak egy kuncogással díjaztam. –Tudod, szeretnék egy romantikus estét veled tölteni ma. Mit szólsz hozzá?

- Elég sok dolgom van Taehyung. Nem tudom, mennyire érek rá –erre én elengedtem vállait, mire Hoseok, idő közben becsukott szemeit kinyitotta, és hátra vetett fejjel nézett rám értetlenül. –Mi az?

- Kérlek! Nem kérek sokat, és akár nálam is befejezheted, vagy akár én is elmegyek hozzád, és ott vacsorázunk, de légyszi ezt az estét add nekem! –néztem rá kiskutya szemekkel, de mivel még így is láttam némi kételyt a szemében, így hátra húzva a széket foglaltam helyet ölében, természetesen vele szemben. –Kérlek! –a hatás kedvéért, még a nyakát is átkaroltam, hogy közelebb húzzam magamhoz.

- Nehéz eset vagy, tudsz róla? –átkarolta derekam, fejét pedig ráhajtotta egyik vállamra, és folytatta beszédét. –Jól van, akkor menj el hozzám, ha végeztél a teendőiddel, én pedig rögtön, amint lecseng az utolsó órám, már megyek is haza. Semmi plusz munka, túlóra, vagy dolgozatjavítás. Csak te és én! –a végére pedig még meg is puszilta a arcomat, hogy kellően megvigasztaljon engem, valamint ő ezzel vési kőbe az ígéreteit, bár igazából, máig nem tudom, miért van ez a számomra furcsa szokása. Viszont nagyon is teszik nekem.

- Rendben, de akkor tényleg ehhez tartsd magad –néztem rá szigorúan. Azaz inkább csak próbáltam, de látszólag nem jött be a komoly ábrázatom, ugyanis Hoseok hyung csak egy jót nevetett rajtam. –Na! Ne nevess rajtam!

- Bocsi, de hihetetlenül édes vagy. Éppen ezért most meg foglak csókolni –majd ahogy ezt kimondta már tapadt is ajkaimra, én pedig visszacsókoltam, mert egy ilyet vétek kihagyni.

Ez a csók is ugyanolyan mámorító volt, mint az eddigiek, ám mégis mindig másnak éreztem őket. Egyiket sem tudtam összes hasonlítani a másikkal, de nem is baj. Hoseok megunva a szende puszikat, máris végig nyalt az alsó ajkamon, bejutást kérve ezzel, amit egy pár ajakmozgást követően meg is adtam neki, így elmélyíthettük csókunkat. Imádtam! Ehhez fogható, számomra, kevés van a világon. Az, hogy hogyan is jöttünk össze teljesen lényegtelen, ugyanis, mindketten úgy vagyunk vele, a múlton fölösleges rágódni, és inkább élünk a mának. Ez az-az érzés, ami mindig különlegessé teszi minden együtt töltött percünket. Én pedig most is kiélveztem ezt a gyönyörű pillanatot. Nyelve körbejárta szám belsejét, majd összekulcsolódva az én ízlelőszervemmel kezdtünk egy vadabb nyelvjátékba. Viszont, amint az első kéjesebb nyögésem elhangzott, már távolodott is el tőlem, ami nekem nagyon nem tetszett. Várj csak Hoseok, ezt ma még vissza fogod kapni!

Bizonyára láthatta, mennyire csalódott vagyok, amiért abba hagyta, de elkuncogva magát nyomott egy utolsó puszit az ajkaimra, aztán az órára bökött a fejével:

- Menned kell! Nehogy még itt lebukjunk. Ráadásul, ha azt szeretnéd, hogy végezzek időben, akkor most kell megcsinálnom a javításokat –ebben nem is akartam vitatkozni, ugyanis igaza volt.

Lassan kicsöngetnek, és a tanárok mindig előbb érkeznek meg, minthogy a többi diák megérkezzen az első órájuk előtt. Így viszont most kellett távoznom, amíg nincs itt senki. Még egy utolsó csókváltás, aztán már mehetek is az osztályomhoz, hogy bosszanthassam kicsit Jungkook-ot. Szegénykém ma készül bevallani az énektanárunknak, hogy szerelmes belé, és most teljesen be van parázva. Persze biztatom őt mindig, meg bátorítom, de sosem hisz nekem. Pedig, ha tudnád, mennyire ismerem a helyzetét, már korántsem lenne ilyen nyuszi lelkű.

Miután jól kioktattam barátomat arról, hogy ő igenis egy szerelmes dalt írt, és igenis el fogja énekelni szíve szottyának, úgy gondoltam egy külsőst is bevonok a beszélgetésünkbe. Ekkor megláttam Jimin hyung-ot, és úgy éreztem, ma tuti ez a szerencse napom, mert minden a kezemre játszik. Bár Jungkook először megijedt attól, hogy kikotyogom a titkát, de ettől egyáltalán nem kellett félnie, hisz tudom milyen, amikor titkolni kell a szerelmed kilétét. Végtére is, már egy jó ideje én is ebben a levesben forrtam. Az igazat megvallva, alacsony tanársegédünk még engem is meglepett a válaszával. Biztos nagyon szeretheti azt a valakit, akinek a szívét adta, ha ilyeneket képes mondani. Szóval, ha nem görcsölök rá a mai estére, akkor remélhetem, hogy sikerül az, amit elterveztem. Remélem, így lesz!

Órák után igyekeztem elhagyni az épületet, ugyanis, még mielőtt Hoseok-hoz mennék, szerettem volna pár dolgot megvenni, ami az esténkhez kellhet. Persze Jungkook most is vissza akart táncolni, vagy legalább megkérni engem arra, hogy maradjak vele, ha esetleg valami balul sülne el. Sajnáltam kicsit szegényt, mert tényleg kellett neki a bátorítás, viszont nekem is van egy párom, akit ma el szándékozok csábítani. Így viszont el kellett őt utasítanom, de mondtam neki, hívjon, hogy mi történt, akkor is, ha rossz hír lenne. Akkor bizony ugrani fogok neki elsőre, mert mégis csak a legjobb barátomról van szó.

Na, de ahogy sikeresen lerendeztem barátomat, és megbizonyosodtam arról, hogy el fog menni a külön órájára, már száguldottam a különböző üzletekbe, hogy biztos meg legyenek a szükséges kellékek és hozzávalók a tökéletes estémhez. Amint ezeket beszereztem, ránéztem órámra, és sikeresen konstatáltam, hogy bőven van időm felérni a lakásba, és mindent megcsinálni, mielőtt szerelmem hazamegy.

Futó lépésben szeltem az utcákat, ugyanis így még mindig előbb jutok a célom felé, mintha tömeg közlekednék, csak ugye mindkét kezem teljesen tele van szatyrokkal, így kicsit nehezebb a mozgás. Amint sikeresen elértem Hoseok házához már tettem is le a csomagjaim egy részét, hogy a kulcsot előhalászva, már be is jutottam az ajtón. Igen, nekem kulcsom is van ide, sőt, még ruháim is vannak itt, meg egyéb felszereléseim, amik lehetővé teszik az itt alvásomat. Igazából a szüleim is tudják, hogy egy idősebb férfival járok, de azt nem árultam el nekik, ki is pontosan ez a személy. Mivel középiskola kezdete óta tudták másságomat, így elkerültem a nagy csetepatékat, amik ilyenkor szoktak lenni. Az én szüleim megértőek, és kellően szeretnek ahhoz, hogy ne ítéljenek el emiatt engem. Ilyen szempontból szerencsésnek nevezhetem magam, mert a családom támogat, és bár nem árulhatom még el szerelmem kilétét, de így is kellően jól tudom kezelni a helyzetet, és nem esek kétségék közé azért, mert nem élvezhetem szabadon a párkapcsolati létet. Nekem ez teljesen megfelel így, ahogy van, egészen a ballagásomig. Na, onnantól kezdve le sem lehet majd kaparni Hoseok-ról, az biztos!

Ahogy sikeresen bezártam magam mögött a falapot, mindent ledobáltam a földre, úgy sincs benne semmi törékeny tárgy, ami miatt félnem kéne. Levettem cipőimet, aztán két szatyrot felkapva léptem a konyhába, hogy előbb az ételeket csináljam meg. Csak olyan dolgokat vettem, amikről tudtam, hogy nincsenek szerelmem birtokában, ilyenek voltak az ételfestékek, amikből málna piros színűt vettem direkt, meg a cukrozatlan kakaópor, mivel a recept ilyen kívánt, a s vanília kivonat, ecet, és szódabikarbóna, meg az író, ami egy savanykás ízű, híg, opálos folyadék, a túró-, és vajkészítés mellékterméke, és nagyon nehéz beszerezni. Ezek mindenképp kellettek a Red Velvet torta piskótájának elkészítéséhez. Igen, szándékosan választottam ezt a neve miatt! A tojás, finomliszt, vaj, meg a só már voltak itthon is, így ezekből nem vettem pluszba. A krém hozzávalói már kicsit több kiadást igényeltek, mivel a porcukron kívül mindent meg kellett vennem. Szereztem be mascarpone-t, ami egy tejszínes, puha, enyhe ízű, friss sajt, és szerencsére bármely jóra való üzletben kapható, meg van vaníliás cukor, habtejszín, és pár lime is. Ezek voltak az első két csomagom tartalmai, de hogy honnan is volt nekem ezekre pénzem? Nos, mondtam, hogy a szüleim támogatnak engem, és ebbe az ilyesfajta költségek is beleszámítanak. Azt mondták, hogy amíg a tanulás miatt nem tudok munkát keresni, addig állják ezeket a kiadásokat, de jövőre már nekem kell megdolgoznom ezekért. Nem is baj, mert így még büszkébb is lennék magamra, amiért egyedül megszerveztem egy ilyet. Na, de vissza a sütihez!

A további hozzávalókat, amik itt is megvoltak találhatóak, mind kivettem a helyéről, és kezdődhetett a sütés. Persze előtte a másik elkészíteni kívánt ételem hozzávalót is elraktam, nehogy az ajtóban akarjanak tönkre menni. Igazából imádok sütni valamilyen szinten, de nem hangoztatom, mert akkor mindig tőlem várták el, hogy csináljak már valamit, ne csak az ágyban fetrengjek egész nap.

Először a piskótát készítettem el, csak utána a krémet, mert szerettem volna jóra csinálni, ahhoz pedig követnem kellett a receptben lévő utasításokat. Amint megcsináltam a piskóta tésztáját, és sikeresen behelyeztem a formájába, már tettem is be a sütőbe, és amíg az elkészült az alatt a közel fél óra alatt, addig a krémet is megcsináltam hozzá. Aztán megvártam, míg a piskóta kihűl, és elszeletelve a megfelelő részeknél, megtöltöttem a krémmel, és a süti tetejéről is lefaragtam egy keveset, hogy megfelelő legyen a formája. Majd a lefarigcsált részre is felnyomtam a megmaradt pasztát, és a leszedett részekkel megszórtam, hogy ezzel is díszesebb hatást keltsen. Beraktam a hűtőben, miközben a másik étel hozzávalóit is kirángattam a helyükről.

Következőnek a Waldorf salátát csináltam meg. Igen, én ennyire szeretném meglepni szerelmemet, hogy ilyen nem mindennapi ételeket csinálok neki, de teljesen megéri nekem. Ehhez csak só és bors, meg a majonéz volt a házban, így minden mást muszáj voltam beszerezni, ami újabb két szatyrot igényelt. Zellert, almát, ementáli sajtot, citromlét, és diót is muszáj voltam venni. Ennek az elkészítése már nem volt olyan bonyolult, talán csak a hámozás, vágás vett el sok időt, de mivel megsütni sem kellett, így rögtön mehetett is a hűtőbe, a torta mellé, mivel hűtve kell tálalni a salátát.

Ahogy mindent elpakoltam, és rendbe tettem a konyhában, felkapva maradék két kisebb szatyromat száguldottam be a hálóba. Ott gyorsan a szekrényben kerestem, valami elegánsabb ruhát, ami nem volt túl sok, csak annyira, hogy felnőttesebbnek tűnjek Hoseok hyung szemében. Amint megvoltak a jó ruhadarabok, ledobtam őket az ágyra, és az egyik táska tartalmát elkezdtem kipakolni az éjjeli szekrény egyik üres fiókjába. Most nem árulom el pontosan, mik is voltak ezek, de szerintem sejtitek, meg később úgy is megtudjátok, szóval ezt most hanyagolom.

A ruháimmal, valamint a megmaradt egy szatyorral együtt bementem a fürdőszobába, ami elég nagy volt. Szerelmemnek nagy mázlija volt, ugyanis sok pénze volt a szüleitől, így megengedhetett magának egy tetemesebb lakást is. A fürdőben is volt egy tágas zuhanyzó, ami majd nekem kellett, és egy szép kád is, amiben van jakuzzis funkció is, amit a nap folyamán igénybe fogok venni párommal.

Ruháimat leraktam egy üres helyre, még a zsákot a kád mellé, és elkezdtem vetkőzni, aztán amint a szennyesben landoltak a ruháim, már álltam is be a zuhany alá. Nagyon jó érzés volt végre lemosni magamról a sok fáradalmat, amit a nap során átéltem, és szinte már a zuhanyrózsa alatt el tudtam volna aludni, de egy ajtócsapódás megzavart a relaxációmban.  Hallottam, ahogy végig megy a házon valaki, és minden helységbe bemegy, gondolom, hogy megtaláljon engem, aztán látom az üvegen keresztül, hogy Hoseok bejön a fürdőbe. Még szerencse, hogy a tasakot úgy tettem a kádhoz, hogy véletlenül se vehesse észre azt.

- Hát itt vagy! Már azt hittem, hogy nem értél ide –mosolyog rám kajánul, gondolom a látványom miatt, ami engem zavarba hoz egy kicsit. Még szerencse, hogy a pára miatt csak a mellkasomig lát.

- Mindjárt kimegyek, csak felöltözök, jó? –próbáltam kizavarni, amíg felöltözök, és mázlimra, értette a célzást, így elhagyta a helyiséget.

Gyorsan befejeztem, ami még maradt a mosakodásból, aztán megtörülköztem szárazra, felkaptam az alsó ruházatomat, majd a nadrágot és a pólót is felrángattam magamra. A hajamat igyekeztem jól beállítani, amikor szárítottam, ezt követően pedig kimentem a fürdőből, és betértem az étkezőbe, ahol párom is tartózkodott. Szerintem, sejtette, hogy mire készülök, ugyanis az asztal már meg volt terítve, és éppen az egyik újságot olvasta, amikor beértem a szobába. Ahogy megköszörültem a torkomat felkapta a fejét, és alaposan végig pásztázott a tekintetével, a művelet befejtével pedig egy elismerő füttyentés hagyta el az ajkait.

- Nem mondom, jól nézel ki, Édesem! Ez mind csak az én kedvemért van? –kérdezte, miközben az újságot letéve lépett közelebb hozzám, és karolta át a derekamat.

- Szerettem volna, ha a mai este tényleg tökéletes lenne. Úgy hogy igen, ez miattad van! –karoltam át a nyakát, és húztam le egy mélyebb csókra, amit rögtön viszonzott is, átvéve az irányítást. Mivel a levegőhiány miatt gyorsan el kellett válnunk kihasználtam az alkalmat, és szerelmemet visszaültettem helyére, én pedig a konyhába mentem, hogy kivéve a sütit és a salátát a hűtőből, az asztalra pakolhassak. –Nem akartam nagy vacsorát szervezni, mert tudom, hogy este már nem eszel sok mindent, de remélem ezek is ízleni fognak.

- Ezeket te csináltad? –kikerekedett szemmel nézte, amint leteszek mindent az asztalra, majd mikor meglátta, ahogy igenlően bólintok, egyből elmosolyodott. –Mázlista ember vagyok ám, az biztos!

Annak ellenére, hogy azt hittem nem fog olyan sokat enni, azért tetemes mennyiség fogyott el. Gyakorlatilag a tortából maradt még négy szeletre való, de az majd akkor jó lesz holnapra. Amint láttam Hoseok-on a jól lakottságát, elküldtem a szobába, hogy ott várjon meg, amíg végzek a pakolással. Persze egyből jött volna segíteni, de én nem engedtem neki, mert most én akarom meglepni ezekkel a gesztusokkal, és hiába próbál hátráltatni ebben, tudja ő, milyen makacs is vagyok. Tehát szerelmem elment a hálóba, gondolom, egy kicsit lepihenni, így nyugodtan pakolhattam el a maradékokat, és a mosatlanokat is tisztára sikáltam, majd a fürdő felé mentem, hogy a következő meglepetésemet is előkészítsem. Megengedtem a kádban a vizet, miközben pedig vártam, hogy megteljen, addig kihalásztam a rózsákat a szatyorból, meg a fürdősót is, ami szintén rózsás volt. Lehet, hogy kicsit nyálas ez, de én tényleg örömet akarok Hoseok hyung-nak okozni, és ezt így szeretném lehetővé tenni. Amint a víz is kellő magasságig ért már bedobáltam a rózsaszirmokat, majd megnéztem munkám gyümölcsét. És valami elképesztően nézett ki az egész! A víz rózsaszínes árnyalatot vett fel a fürdősónak köszönhetően, és a virágokkal csak még szebb hatást keltett, nem beszélve a sok habról.

Kimenve a fürdőből, már száguldottam is a hálóhoz is mikor sikeresen benyitottam, még felocsúdni sem volt időm, máris a falnak passzírozva találtam magam, és Hoseok már tapadt is rá ajkaimra. Annyira tetszett ez a heves szenvedélye, hogy egyből viszonoztam csókját, és ő ezt kihasználva, már furakodott is be számba nyelvével. Az érzéstől egy hangosat sóhajtottam, mire eltávolodva a faltól, szerelmem elcipelt az ágyig, ahol finoman ledöntött engem, aztán nyakamat vette célba. Próbáltam a haját húzva figyelmeztetni, hogy ne hagyjon rajtam nyomokat, de nem nagyon akarta venni a jeleimet, egy idő után pedig én sem foglalkoztam már vele igazán. Hangomat kicsit sem akartam visszafogni, hiszem mindig is erre vágytam már jó ideje, és most lehetőség adódott rá, hogy neki adhassam a szüzességem. Mert bizony én még senkivel sem feküdtem le, pont amiatt, hogy nekem csak Hoseok volt kezdettől fogva, vele pedig nem tehettem meg ezt. Nyakam után, elhúzva pólóm korcát a jobb hozzáférés érdekében, áttért kulcscsontomra, ami elég érzékenynek bizonyult, mert erre egy nyögés is kiszaladt a torkomon. A válasza csak egy morgás volt a tettemre, majd haladt is tovább a hasamra, amint sikeresen lehúzta rólam a zavaró ruhadarabot. Köldökömet is sokszor megkínozta, ahogyan belenyalt néha, és a körülötte lévő érzékeny részeket is megharapta néha, vagy hagyott egy-két szívás nyomot. Tovább haladva, elkezdte nadrágom övét kicsatolna, majd ahogy a sliccet is sikerült lehúzni, már meg is szabadított egy újabb textília darabtól, hogy aztán egy újabb csókba vonjon engem. Úgy gondoltam én sem leszek rest, és elszakadva tőle gomboltam ki ingjét, így rálátást nyerhettem izmos mellkasára és hasfalára. Egy kéjencnyögést hangoztatva nyaltam le nyakától kezdve hasáig, miközben Hoseok beletúrt tincseimbe, és hátra hajtotta fejét az élvezettől. Én is igyekeztem alsójától megszabadítani, ám türelmetlenebbnek bizonyultam, mint párom, ugyanis az alsóval együtt szabadítottam meg alsóruházatát, így pedig szemem elé tárult hímtagja, ami már nem kicsit volt izgalmi állapotban csupán ennyitől. Felnéztem szerelmem arcára, majd ahogy tekintetünk összekapcsolódott, már vettem is számba makkját, amitől egy hangos nyögés hagyta el a száját a meglepődöttség hatására. Egyáltalán nem féltem az ilyenektől, mivel kellő cikket és videót néztem már meg erről, hogy felkészültebb legyek, mikor erre kerül a sor. Lassan beengedtem farkának nagy részét, és ahogy érzékeltem, hogy ennél többet már nem bírok el, a tövénél megfogtam egyik kezemmel, és mozgatni kezdtem fejemet, aminek következtében párom, alig bírt csöndben maradni. Hihetetlenül növelte az egómat az, ahogy hallom, milyen elégedett azzal, amit csinálok vele. Egy idő után, megelégelve a dolgot, Hoseok hajamnál fogva rántott le magáról, és egy mély, szenvedélyes csók kíséretében szabadított meg utolsó ruhadarabomtól, aztán elfektetve az ágyon, nyúlt a kis éjjeli szekrénybe a többi általam vett dologért. Egy csomag óvszer és egy tubus síkosító.

Szóval ezért támadott le így! Biztos megtalálta valahogyan őket, és már nem bírt magával, hiszen elég sokszor hangoztatta, mennyire kíván már engem, és csak a józan eszének maradék foszlánya tartja benne a lelket. Viszont ezzel sem tudtam sokáig foglalkozni, ugyanis párom ajka újabb csókban forrt össze az enyémmel, és közben láttam, ahogy a tubust kinyitva már keni is be három úját, majd elszakadva tőlem néz mélyen a szemembe.

- Ha nem bírod és agyon kellemetlen lesz, szólsz nekem, rendben? –kérdezte aggódó tekintettel, de én csak magabiztosan bólintottam rá. Eddig vártam, és legyen akármilyen fájdalmas, állni fogom a próbát.

Első ujjával még nem volt olyan vészes, bár akkor sem a legkellemesebb érzések közé sorolnám, de elviselhetőnek elviselhető. Hoseok kellően várta a megfelelő pillanatot a folytatásra, ugyanis tisztában avval, hogy ez lesz nekem az első, és hiába biztattam a folytatásra, csak akkor vezette belém következő ujját, amikor már egyáltalán nem látta rajtam a fájdalom jeleit. Második tagjától már felszökött belőlem egy fájdalmas szisszenés, és ezt követően párom megfogta szabad kezével tagomat, majd mozgatni kezdte, élét véve a szorító érzésnek. Bár a szokatlan érzet megmaradt, de sokkal hamarabb szoktam meg, mint az előbb, így harmadik ujja is csatlakozott a többiekhez. Ennek a megszokása már eltartott egy ideig, de amint felkészültnek mondhattam magam, Hoseok kihúzva belőlem ujjait vette kezébe újra a síkosítót, és tagját kente át a síkos anyaggal, de az én bejáratomba is jutatott egy keveset. Amint a flakont lezárta, és elhajította, csípőmet megfogva emelt feljebb a jobb behatolás érdekében, aztán hímvesszőjét nyílásomhoz irányítva már nyomult is be. Persze nem volt ő idióta, szépen lassan tett a magáévá, amikor pedig látta rajtam, hogy nagyon nem bírom, még meg is állt egy időre. Végül, ahogy tövig ért bennem, mindkettőnkből egy jóleső nyögés szakadt fel az enyhe bizsergés hatására, ami végig futott a testünkön. Amint megadtam a jelet, párom máris elkezdett felvenni egy lassú tempót, amit fokozatosan növelt egyre gyorsabbra, miközben én a lökések ütemével megegyezően nyögtem, sóhajtoztam, hol fájdalmasan, hol élvezettel telien. Amikor egy erősebbet döfött belém, sikeresen megtalálta azt a pontot, amitől a mennyben éreztem magam, és egy sikkantást kiengedve cserepes ajkaim közül biztattam a folytatásra, és hogy oda lökjön többet, erősebben, gyorsabban. Egy idő után már csak az én hangom, és az egymásnak csapódó testünk hangját lehetett hallani az egész szobában, majd Hoseok egy mélyről jövő morgást hallatva hajolt le, ismét birtokba véve ajakimat, amelyek már szomjaztak a kényeztetésért. Ez pedig megadta nekem a végső löketett, és még mindig csókolva elveztem el egy nagy sikítás kíséretében, amit párom sikeresen elnyomott, így tompán lehetett csak hallani. Nem sokkal utánam, a felettem támaszkodó is elment bennem, és mivel a nagy hevességben elfelejtette magára venni a gumit, így minden ondóját belém eresztette, ami egy újabb lökéshullám volt a számomra, és csal még kábább lettem, mint eddig voltam. Pár levezető lökés után, párom kihúzódott belőlem, majd eldőlve mellettem ölelt át karjával.

- Na, milyen volt, szépségem? –simított ki pár kósza tincset szememből, miközben mosolyogva nézett rám.

- Fantasztikus volt! Csak kár, hogy oda lett a fürdés lehetősége!

- Nem is olyan biztos az! Végtére is meg kell fürdened, és ki kell mosni téged –ezzel a kijelentésével már állt is fel, engem pedig karjai közé kapott, és becipelt a fürdőbe, ahol bele is rakott a kádba, aztán bemászott mellém.

Mellkasának dőlve relaxáltam a –még mindig –meleg vízben. Ám nem szerettem volna pont itt bealudni, így párom segítségével gyorsan megfürödtem, és amíg párom is elintézte a dolgát, megtörülköztem, majd a szobába menve átöltöztem alvós ruhába. Összetakarítottam, elraktam a szennyest, ahogy pedig az ágyhoz közelítettem, megláttam, hogy villog a telefonom, amit a kisszekrényen hagytam. Direkt halkítottam le, hogy senki ne zavarjon engem, de mivel már ráérek, így megnéztem az üzenetet. Jungkook-tól jött és csak ennyi állt benne: „Sikerült, Hyung! Megcsináltam! J”. Na, mit mondtam, ügyes ez a gyerek! Gyorsan elraktam a készüléket, miután visszaírtam egy gratulációt neki, és párom pont ekkor ért be a szobába. Ő is keresett új ruhát magának, majd ahogy átöltözött már bújt is be mellém, és mindkettőnkre ráterítette a takarót. Szembe fordulva vele bújtam mellkasába, míg ő adott nekem egy utolsó csókot.

- Szeretlek, Hoseok!

- Én is téged, Tae!

Remélem mindenkinek ilyen remek Valentin napja volt, mint nekem, mert ezt bizton állíthatom, hogy ez volt életem legszebb napja, és még remélem, sok ilyet megélek még szerelmemmel az oldalamon.

Flower Boy High School pt.2

Cím: Flower Boy High School pt.2

Páros: SugaKook

Műfaj: OOC, slash, yaoi, romantikus, fluff, slice of life, iskolai élet, OC

Besorolás: +12

Összegzés: Jungkook sok ideje már többet érez oktatója, Min Yoongi iránt, mint amit a társadalom tolerálna. Valentin nap alkalmából pedig, az oktatójától kapott feladat segítségével készen áll arra, hogy érzéseit bevallja a fiatal pedagógusnak. Na, de mi van akkor ha Jungkook megrémül a kialakult szituációtól, és nem meri megtenni ezt a hatalmas lépest?

Ha kíváncsi vagy a további munkáimra, akkor kövesd szemmel a blog facebook oldalát melynek linkjét fönt megtalálsz a kiírásokban.

Folyamatos hajtás, tanulás, külön órák, és kevés szabadidő. Ez egy átlagos középiskolás élete, de leginkább a végzősök élete a nehezebb. Érettségi, bál, és egyéb hasonló dolgok, amik nem biztos, hogy kellenek a jövőben, de neked most és ott tudnod kell. Ezért utálok a suliba bejárni, mert minden időmet elveszi a folyamatos tanulás, főleg, hogy hamarosan itt lesz végre az érettségi időszaka is, amikor megmutathatjuk a tudásunkat, és a felügyelők eldönthetik, mégis mennyire vagyunk érdemesek a tovább tanulásra –már ha tervezünk egyetemre menni.

Ma Valentin nap van, ami azért is jó, mert, habár az iskolába be kell jönni ugyanúgy, de ilyenkor minden tanár és diák egyaránt annyira bezsong, hogy senki nem koncentrál semmire, csak az lebeg előttük, hogy ez a szerelem ünnepe. Így persze vétek lenne ezt a napot tanulásra pazarolni. Kivételek persze itt is vannak, de nekem egyik ilyen tanárral sem lesz órám, tehát én a mai napra teljes szabadságot kaptam –mármint az intézményen belül.

Amúgy Jeon Jeonguk vagyok, de jobban szeretem, ha Jungkook-nak hívnak. Végzős vagyok, és művészeti tárgyakból szeretnék tovább tanulni. Főleg a zene érdekel, azon belül is az éneklés, de a tánc és a képzőművészet –rajz, szobrászat, festés –sem áll tőlem olyan távol. Nem mondanám magam híres egyéniségnek, így az iskola berkein belül, de gyámoltalan kis gyermek sem vagyok, akit egy fuvallattal el lehet taszítani. Szűkös a baráti köröm, de azok az emberek, akik ennek a tagjai, azokért bármit megtennék, ha bajba kerülnének. A családom is teljesen átlagos, két szülőm, és egy bátyám van, akivel remekül kijövök, és meg ért engem, valamint segít, ha valami nem megy nekem. Egy szóval, semmi érdekes nem lehet bennem egy külsős egyén számára, ám van egy titkom, amit eddig, talán csak egy embernek mondtam el…

- Jungkook!

Éppen a testnevelés óra után jöttem ki az öltözőnkből, amikor meghallottam a nevemet. Ahogy megfordultam egyik osztálytársammal néztem szembe, aki a falnak támasztva a hátát várt, valószínűleg rám. Aranyos lány, sokat beszélgetek vele órákon, ugyanis az előttem lévő padban ül, és szegénynek nincs túl sok barátja, és azok is más osztályokba járnak. Mondhatjuk azt is, hogy megsajnáltam, ami igaz is volt, még a kezdetekben, de ahogy jobban megismertem, rá kellett jönnöm, nem éppen olyan, mint amilyennek az elején gondoltam. Nagyon határozott és erős a személyisége, semmi sem ingatja meg, mindig meg van a saját véleménye. Nem az a tipikus lány, akit az ember első látásra elképzel magának, ha ránéz. Sok közös érdeklődésünk is akadt, így a végén elég jó barátok lettünk, bár az utóbbi időben egyre kevesebbet lógtunk együtt bárhol is.

Megállva a lány előtt, nézek rá, ugyan mit is szeretne szerény személyemtől. Kicsit meglepett, hogy ő hívott magához, mert a többi diák előtt általában nagyon félénk, és ilyenkor mindig nekem kell harapófogóval kihúznom a válaszait belőle. De egy-két perc elteltével, rá kell jönnöm, hogy ez most sem lesz másképp, ugyanis meg sem szólalt, amióta mellé értem, és a többi ember már kezdett minket furcsán méregetni.

- Szeretnél valamit? –végül, a kínos csendet feloldva, tettem fel az első kérdésemet.

- Én csak… Igazából… -kezdett a magyarázkodásba, elég lassan, de egy mély levegővétel után, úgy döntött nincs idő tovább teketóriázni. –Szeretném, ha eljönnél velem randizni, ugyanis Valentin nap alkalmából, gondoltam ez lenne a legmegfelelőbb alkalom. Te mindig nagyon kedves voltál velem, és hát… Szeretném, ha több lenne köztünk, mint barátság! –mondandója befejeztével, fejét leszegte, én pedig egy frusztrált sóhajt engedtem ki ajkaim közül.

Féltem, hogy a mai nap folyamán valaki megtalál ezzel a vallomással. Ez, úgy mond, egy hagyomány már az iskolában. Ha egész évben nem meri bevallani az adott személy a kiszemeltjének, mennyire oda van érte, és járni akar vele, akkor biztosra mehet az ember, hogy a szerelem napján ezt megteszi. Legtöbbször a lányok ilyenek, de láttam én már fiút is hasonló helyzetben, és szegényeket jól helyben hagyták a folyosó közepén, vagy a teremben, mert a másik jobb partnert akart magának, esetleg már akadt valaki más a napirendjében. Én nem akartam az a visszautasító személy lenni, aki hidegvérrel elküldi szerencsétlen lányt, aki csak az őszinte érzéseit akarja kimutatni felém. De sajnos a tényeken, még ez sem tud változtatni.

- Sajnálom, de én ezt nem tudom viszonozni, mert… Mert valaki mást szeretek. –néztem rá sajnálkozva, de tudom, ez nem sokat fog változtatni a lelki állapotán. –Tényleg ne haragudj!

- Ugyan… Én voltam balga, hogy… Elnézést! –eredtek el a könnyei, és sebesen elrohant mellőlem, gondolom egy csendes helyet akart magának keresni, hogy lenyugodhasson, amit teljesen megértek. Nem túl kellemes érzés, ha valaki kikosaraz, ráadásul azért, mert elvileg mást szeret. Hát még milyen bajok lettek volna, ha elárulom neki, ki is vonz engem annyira.

- Na, haver! Egy újabb összetört szívet tudhatsz a magadénak? –a hang tulajdonosan, aki éppen a nyakamra fonta az egyik karját, ezzel is elérve, hogy én támasszam az egész súlyát, nem más volt, mint Kim Taehyung. A mi osztályunk elnöke, szerény személyem legjobb barátja, és egyben hű bizalmasom is. –Szinte sajnálom szegényeket, de hát azzal nem tudnak mit kezdeni, hogy te nem rájuk buksz, hanem az idősebb, dominánsabb egyedekre.

- Abba hagyhatod a célozgatást! Mi van, ha valaki meghallja?

- Ugyan ki figyelne ránk? Meg különben is, meg kéne már mondanod neki, hogy szereted! –szid meg barátom.

- Ma délutánra tervezem, emlékszel?

- Ja! Tényleg, mondtad is, hogy egy dalt írtál neki, igaz? –hogy lehet néha ilyen feledékeny?

- Nem konkrétan neki címeztem a dalomat, de való igaz, hogy eléggé sokat adtam bele az iránta táplált érzéseimről –valójában tényleg szabályos vallomás lett a Valentin napi szerelmes dalomból, de ezt a világért sem kötöttem volna barátom orra alá, mert csak még nagyobb lenne a bőr a képén.

- Az ugyanaz, mintha róla írtad volna –paskolta meg a fejemet, ami nála ilyenkor azt jelentette, hogy tapasztalatlannak tart engem ennek a dolognak a megértéséhez. Utálom, mikor ezt csinálja velem.

Na, de ki is az a valaki, aki miatt sorra utasítom vissza a nőket, és minden gondolatomat kitölti pusztán a létezésével? Ki csavarta el annyira a fejemet, hogy kész szerelmes ódát írók neki? Aki miatt számtalan álmatlan éjszakáim, és mocskos gondolataim vannak álmaimban. Ha ez a személy nem lenne, én nem is vonzódnék a férfiakhoz, de ő sikeresen rávett arra, hogy észrevegyem kisugárzását és megnyerő jellemét. Ez a személy pedig nem más, mint énektanárom, Min Yoongi, aki idén kezdett az iskolákban hivatalos oktatóként. Bár az első találkozásunk nem volt túl izgalmasnak mondható, bennem mégis mély nyomot hagyott.

„Unottan nézek ki a fejemből, miközben az osztállyal együtt várom az új zenetanítónkat. A régi oktatónk a tavalyi évebn ment nyugdíjba, és ezért keresni kellett helyette egy másik embert. Elvileg, akit találtak teljesen új még a szakmában, és ez lesz az első munkája középiskolásokkal, meg úgy egyáltalán iskolás diákokkal. Kíváncsi vagyok. milyen személyiségű, és hogyan fog nálunk teljesíteni, de igazából aggódom is egy kicsit is. Én személy szerint szeretnék a zenével tovább foglalkozni, viszont, ha nem bizonyul elég jónak az új tanárunk, akkor külön kell járnom más oktatóhoz, ami meg plusz pénz nekünk. Én pedig nem akarok a végzős évemben a szükségesnél több keresletet kiengedni a családom vagyonából.

Azért is szerettek volna minél előbb új pedagógust keríteni –merthogy elvileg már a tavalyi évben lefixálták az egészet –mert a végzősök közül elég sokan szeretnének ezzel foglalkozni a jövőben. Eleve az egész iskola egy művészetek felé orientált intézmény, de a sportokat is kellően űzik még. Az én osztályomból is rajtam kívül, még úgy öt-hat diák szeretne valamilyen zenével foglalkozó egyetemre tovább menni. Ehhez viszont kell egy oktató is, aki kellően felkészít minket erre a feladatra. A régi tanárunk sem volt rossz, kellő tapasztalattal rendelkezett, és már az előző években lefektette bennünk az alapokat, amik szükségesek számunkra. Viszont a tényleges felkészültséget csak az új tanár tudja nekünk lehetővé tenni, és minden igazából azon múlik, mennyire bírja így elsőre az iramot. Ezért is izgulok emiatt nagyon.

Már rég becsöngettek, ám a tanár sem érkezett meg, és a barátom, Taehyung sem tudja lenyugtatni az izguló társaságot, pedig ő itt az osztályelnök, rá szoktak hallgatni. Mondjuk, átérzem, amit gondolnak, de attól még lehetne csöndesebben is várni az oktatónkat.

Mint egy végszóra, kinyílik az ajtó, és egy fiatalos, karizmatikus, fekete hajú férfi lép be rajta, és csukja be maga után a falapot. Rögtön mindenki a helyére szalad, és csak nézik, ahogy az új jövevény a tanári asztalhoz lép, majd cuccait lerakva néz körül az osztályon. Aztán egy mosoly kíséretében lép előrébb, hogy illedelmesen bemutatkozhasson nekünk.

- Üdvözletem, engem Min Yoongi-nak hívnak! Mostantól én fogok önökkel foglalkozni az órákon. Hallom, mi lett az előző tanárral, de remélem ez alatt az egy év alatt is sikerül megtalálnunk a közös hangot. Ó, és lehettek velem közvetlenebbek is, mint a többi tanárral! Nincs olyan sok év köztünk, hogy ez akadály legyen –a hangja kellően mély és simató volt a fül számára, ráadásul a mosolya is különleges. Aki csak meglátná, egyből elmosolyodna, mert ez a teli fogsoros vigyor egyszerűen boldoggá teszi az ember napját. –Mit szólnátok hozzá, ha egy kicsit most játszanék nektek valamit, aztán bemutatkoztok, és megbeszéljük az ez évi teendőinket. Jó lesz így?

A kérdésére csak egy bólogatás volt mindenkinek a válasza, és ezt követően Yoongi tanár úr már ment is a zongora irányába, amit az osztálytársaim árgus szemekkel követtek végig. Mondjuk a lányok részéről nem is vártam mást. Tény, hogy még férfi szemmel is jóképűnek mondható az új oktatónk, de amit néha a lányok leművelnek egy dögösebb tanár láttán, az valami borzasztó. Mondjuk, bagoly mondja verébnek. Pont én kritizálom a nyálcsorgató lányokat, aki ha meglát egy kigyúrt férfi testet, már egyből szégyenlős tini lány lesz belőle. Igen, én a férfiakhoz vonzódom, ez nálam és a családomban is kész ténynek számít, viszont sosem vetemedtem arra, hogy kikezdjek egy tanárral. Bár az is igaz, hogy ne igen akadt olyan tanár, akit megbámulhattam volna magamnak. Az itteni férfi pedagógusok közül már mindenki túl van a harmincon. Csak az iskolaorvosunk, Seokjin és Jimin, aki még csak gyakornok, vannak a húszas éveik első felében. Így persze könnyen állíthatom azt, hogy nem fogok egy tanárral sem kavarni, hiszen nincs is nagyon alanyom rá. Viszont Yoongi felkeltette az érdeklődésemet, de addig nem mondok róla semmit, amíg nem hallottam játszani. Hiába jóképű, meg szimpatikus, attól még mindig a tanulás az első, és legfontosabb szempont számomra, ha pedig arra nem találom megfelelőnek, akkor megy az egész a levesbe, kereshetek magamnak magántanárt.

Amint Yoongi elhelyezkedett a zongora előtt, és leellenőrizte, egy hamis hang sincs a hangszeren, még egy utolsót ránk pillantott, majd becsukva szemét kezdett bele egy melódiába. A dalt nem ismertem, biztos saját szerzeménye volt, vagy egyszerűen csak improvizált, de amilyen dallamokat kicsikart abból az öreg zongorából, el sem akartam hinni, milyen tehetséges. A ritmus gyors és erőteljes volt, mintha csak egy vesszőfutás érzését szerette volna átadni. Bár nekem inkább egy csata kezdetét jelentette, amikor a katonák hívják össze, és buzdítják arra, hogy harcoljon a hazájáért, a családjáért. Ha most jellemeznem kéne a személyt, aki ezeket a hangokat bűvöli, akkor egy elszánt, tettre kész, harcias embernek mondanám, és bármire képes a céljai elérése érdekében. Ilyen lenne igazából Min Yoongi?

Aztán egyszer csak a dallamok elkezdenek lassulni, tanárunk pedig kinyitva szemét nézi a billentyűket, melyek most lassú melódiákat szólaltatnak fel, ezzel egy tejesen új oldalt mutatva számunkra. Ez a ritmus sokkal kellemesebb, lágyabb fekvésű, mint az előző. Szint tiszta szeretet, és összetartás, ezek azok, amik az eszembe jutnak, a zongorajátékot hallgatva. Leginkább egy ódának, vagy egy szerelmes balladának tudnám jellemezni, de ez nem foglalja egybe azt az egészet, amit ezek a hangok képviselnek, mutatni szeretnének nekünk.

Tehát ilyen a tanár úr! Kívül egy kemény lelkű, a céljait elérő maximalista, aki senkinek nem kegyelmez, ám belül egy szeretetre vágyó, kedves és jó szándékú ember, akinek a zene a mindene. Ezzel tudja magát a legjobban kifejezni, és nem is akárhogyan! Persze, akiknek fogalmuk sincsen a dalok felsőbb értékéről, annak nem tűnhetett fel, de Yoongi ezzel a játékkal mutatta meg nekünk ki is ő valójában, és mik az álmai. Viszont én észrevettem ezeket a jeleket, és célommá avanzsált teljesíteni, amiket kíván! Feltétel nélküli szeretet, és kitartás a végsőkig, küzdelem a szemben álló felek ellen. Mostantól mellette leszek, bármiről legyen is szó, bármennyire is elleneztem a tanárokkal való kapcsolatot, Yoongi közel három perc alatt képes volt bennem lerombolni, és rákényszerítenie arra, hogy szerelmes legyek belé.

Ahogy Yoongi felállt, és tapsolt párat, mindenki felébredt a kábulatból, vagy az alvásból. Mint mondtam, a művészetnek ezt az ágát nem sokan tudják magas szinten értelmezni, így nem is tartják izgalmas az órákat, és szabályosan horkolnak már tanítási időben. Yoongi körbe nézett a társaságon, majd újra elkezdett beszélni:

- Most, hogy ezt letudtok, a bemutatkozások előtt még szeretnék egy dolgot kérdezni –emelte fel mutató ujját, szimbolizálva az általa említett számot. –Ki az, aki venne tőlem külön órákat? Ha jól tudom, sokan közületek is szeretnének ezzel a jövőben foglalkozni, így pedig felajánlom a lehetőséget, hogy jobban felkészítelek titeket órák után is. A beosztást persze az befolyásolja, hogy mennyien leszünk. Ha kevés a jelentkező, akkor mindenkivel foglalkozok akár egyénileg is, de ugyan így csoportosan is tarthatjuk a foglakozásokat. Szóval, ki szeretne jelentkezni?

A másodperc törtrésze alatt raktam fel jó magasba a kezemet, hogy biztos észrevegyen engem a tanár, viszont ahogy láttam, csak én voltam ilyen lelkes. A többiek vagy unott tekintettel bámultak a semmibe, vagy szándékosan tettek úgy, mintha őket nem érdekelné az egész. Persze, gondolom, nekik majd lesz, aki megfizeti a méregdrága, legnemesebb magántanárt, akit csak találni lehet. Én azonban már csak elvből kiindulva sem fogok mást választani, csakis Yoongi-t. Nekem pontosan egy olyan tanárra van szükségem, amilyen ő maga is. Képes a zenével a legmélyebb érzéseit, és a saját személyiségét is kifejezni, és pontosan ez az, amit én is el akarok érni. Meg persze az is játszik a pakliban, hogy közelebb kerüljek a tanár úrhoz, és jobban megismerhessem, ugyanis az, amit most megmutatott magából, még mindig csak a felszíne a valódi, teljes énjének, ami azzá teszi őt, aki.

Én pedig meg akarom ismerni a felszín alatti Yoongi-t is!”

Ez volt az a találkozás, ami ha nem is alapjaiban, de megváltoztatta az életemet. Az előtt még csak eszembe se jutott egy tanárnak udvarolni, most pedig egy szerelmes dallal készülök neki a mai külön óránkon. Jól meggondoltam én ezt?

- Biztos jó ötlet ez Tae? Nem akarom, hogy emiatt felmondjon, vagy engem rúgjanak ki –pánikoltam be teljesen. Taehyung csak átkarolt engem, majd komolyan a szemembe nézve intézte hozzá, szavait.

- Jungkook! Ha nem most, akkor mikor? Erre nincs jó pillanat, csak amit te annak gondolsz. Hidd el nekem, hogy magadnak teszel ezzel jót, mert amíg nem vallod be az érzéseidet, addig csak sínylődni fogsz, hogy miért nem tetted meg akkor, amikor kellett volna –a mai napig nehéz volt felfognom, hogy képes ilyen higgadtan állni ehhez az egészhez. Amikor először mondtam el neki, kihez is vonzódom, akkor is csak gratulált nekem, és kijelentette, hogy mindenben a segítségemre lesz. Bár foghatnám arra is, mennyire jóban vagyunk egymással, szinte már testvéreknek számítunk egymásnak, de egy minimális kiakadásra azért számítottam volna tőle. Viszont sohasem kérdeztem rá a miértekre, inkább csak elfogadtam az egészet úgy, ahogy van.

Ekkor Park Jimin jött velünk szemben. Kicsit idősebb nálunk bár még ő is tanuló az egyetemen, ahol éppen a vizsgáira készül, de néha eljön hozzánk órákra, hogy segítőként kitapasztalja, mivel is lesz majd dolga. Sok diák szereti őt, főleg a lányok imádják. Én is kedvelem őt, persze csak baráti alapon, mert egyáltalán nem az esetem, nekem ő túl alacsony. Bár Yoongi sem sokkal magasabb.

- Nézd, ott van Jimin sunbae! Sunbaenim! Segítsen szegénynek, mert teljesen elveszett már –mutogat rám idióta barátom nagy bőszen, míg én próbálok vasmarkából kiszabadulni, nem sok sikerrel.

- Kim Taehyung! Megmondtam, hogy a Jimin-shi is elég, mivel nem vagyok hivatalos oktató, és nincs annyi év köztünk! –sétál oda hozzánk Jimin, aki ma nagyon boldognak tűnik, még a testnevelés óránkon is állandóan mosolygott, pedig mi majd kiköptük a belünket. Biztos jól indult a napja.

- Elnézést kérek, de segítség kell, ennek itt- mutat rám szabad kezével barátom. –Tudja Yoongi sunbaenim adott neki egy feladatot Valentin nap alkalmából. Ő pedig egy szerelmes dalt írt szíve választottjának, és azt tervezi, hogy elő is adja neki, ezzel bevallva neki az érzéseit, de most meg berezelt az egésztől. Ön mit tanácsolna neki –azt hittem vagy hatszor megfojtom mire végzett a mondandójával, és még a számat is befogta, amikor észrevette, hogy tiltakozni akarok. Idióta, az már szent biztos! Majdnem, hogy kikotyogta a titkomat!

- Hát tudjátok, ma én is valami ilyesmire készülök.

- Ön is szerelmet fog vallani valakinek? –kérdeztük egyszerre barátommal. Akkor ezért ilyen boldog ma.

- Bizony! Igazából csak annyit tudok neked mondani Jungkook, hogy állja az egészhez pozitívan. Nem jó, ha rágörcsölsz, és ezzel stresszeled magad, mert akkor, amikor ott állsz az előtt a személy előtt, akinek el szeretnéd mondani, mit is gondolsz róla, akkor eleve lesz egy kis… Hogy is mondjam…? Rossz éle az egésznek. Te sem fogod jól érezni magadat, és a másik fél is kellemetlen helyzetben fogja magát helyezni. Úgy érzi teher az egész mindkettőtöknek. Szóval nyugodj meg, és a megfelelő pillanatban mindent mondj el, ami csak a szíved nyomja –erre nincsenek is szavak. Mind Taehyung, mind pedig én is kővé dermedve bámuljuk Jimin-t, miután ő befejezte monológját, ami tényleg kicsit elgondolkodtató. Végül megrázva fejem bújok ki barátom karja alól, és köszönöm meg a tanácsot.

- Nos, hát… Köszönöm Jimin hyung, ez most egy kicsit jobb kedvre derített. És sok sikert önnek is a későbbiekben! –a velem szemben álló csak küldött felém még egy biztató mosolyt, majd vállamat megveregetve ment tovább. Lehet, ha tudná, ki is az igazi címzettje a dalomnak, nem lenne ilyen segítőkész, de így is jól estek szavai. Tényleg értelmetlen félnem addig, amíg a legrosszabb eshetőség meg nem esik.

- Na, most, hogy ezt lerendeztük… Mehetünk a következő órára? –karolt ismét át Taehyung, én pedig bólintva neki indultam a következő óránkra, remélve, hogy gyorsan elrepül az idő, és gyorsan áteshetek azon a vallomáson.

*

Ahogy véget értek az óráim, Taehyung-t még elkísértem a kapuhoz, és megpróbáltam még egy utolsó kísérletet tenni annak érdekében, ha már nem kerülhetem el a vallomást, legalább legyen ott velem, mint támasz.

- Biztos nem maradsz itt Tae? –kérdeztem meg utoljára. Ha erre is nemet mond, akkor tényleg békén hagyom erre a napra már.

- Ne haragudj Kook, de nekem is programom van mára –pirul el mondandója végén. Várjunk csak…!

- Te találkozgatsz valakivel? –barátom csak a tarkóját vakargatva bólint szerényen. –És mégis mikor akartál nekem szólni erről? Mióta ismered egyáltalán? Ki ő?

- Egy ideig még biztos nem mondtam volna el, és még nem árulhatom el ki is ő. Viszont elég régóta tart már ez a kapcsolat, és most szeretnék tovább is lépni egy szinttel. Szóval… Mindenképpen el kell érnem, hogy ez az este tökéletes legyen. Kérlek Kook! Csak most az egyszer nézd ezt el nekem. Kérlek! –nézett rám elanyátlanodott kiskutya szemekkel.

- Jól van! De egyszer mindenképp el kell árulnod, ki ez a rejtélyes idegen, aki elcsavarta a fejedet, értve? –csak heves bólogatás a válasz, majd egy gyors ölelés után már szalad is el, még éppen, hogy, tudtam el tudtam én is köszönni tőle.

Amint feleszméltem, hogy nekem amúgy még van egy foglalkozásom, ráadásul igen fontos, egyből a zeneterembe rohantam, hogy előkészülhessek az órára. Ez is egy a közül a sok szokás közül, amit már kitapasztaltam Yoongi-nál. Nem szeret egy percet sem elvesztegetni a meglévő időnkből, így már készen kell, várjam, mire ideér. Szerencsére az előttünk lévő tanár is kellően ismeri ezt a szokásunkat, így nyitva hagyja nekem a termet, és így én nyugodtan bemehetek már a szünetben is.

Úgy döntöttem, mivel van elég időm, gyorsan átgyakorlom még utoljára a dalomat a nagy premier előtt, hogy biztos ne legyen egy hibám se. Leültem ahhoz az öreg zongorához, melyen Yoongi hyung először mutatta meg tudását, ezzel is levéve a lábamról. Még ezt a momentumot is megemlítettem a költeményemben, persze csak hasonlatokkal megspékelve, hogy annyira ne legyen egyértelmű mindenki számára. Amint kikészítettem a kottámat, már hajtottam is fel a lezárt fedőt, amely a billentyűket takarta el a kíváncsi szemek elől. Ameddig a régi tanárunk volt velünk, soha nem nyúlhattunk a hangszerhez hozzá, ám én most mégis rendszeresen használom, és játszok rajta különböző műveket. Majd felemelve kezemet kezdtem neki a szerelmi vallomásomnak.

Először lassú, vontatott dallamot szólaltattam meg, mellyel a kezdeti kedvtelenségemet és nemtörődömségemet akartam kifejezni, melyek a szövegben is megjelentek, amit a zenéhez írtam. Mivel legfőbb célom a zeneszerzés, dalszövegírói pálya, így nekem ezeket a készségeket kell fejlesztenem, ezért kellett szöveget alkotnom a dal mellé. Nem csak a zenével adom át az érzéseimet, de ki is mondom azokat, amitől még bensőségesebb lesz az egész. Az első ritmusváltásnál már gyorsabb ütemre kapcsoltam, és azt a pillanatot tártam fel, amikor először megláttam őt belépni a termünkbe, és igéző mosolyával már megnyerte magának szívem egy darabját. Ezt követően kicsit zordabb éle lesz az egész műnek, ugyanis itt tudatosodik bennem az, hogy nem csak én vagyok az egyetlen, aki észrevette e remek teremtést, aki megáldott minket azzal, hogy átadja nekünk tudását, melyet később mi is felhasználhatunk mások megsegítésére. Mennyi lány fordult meg utána a folyosón, a szemem láttára. Szinte felölt engem ilyenkor a féltékenység, és törni, zúzni akartam, ép terület nem maradt volna utánam. Majd ismét kellemesebb hangulatú lesz a zene, ugyanis most az első közös óránkra emlékszem vissza a dalban, és hogy mennyire boldog voltál, mikor meglátta, mennyire érdekel engem az, ami az ő szenvedélye is. Hát hogyne lenne ez a szenvedélyem? Hiszen ezzel ismertelek meg! A sors is úgy akarta, hogy mi találkozzunk, és ehhez pedig ezt a meseszerű művészetet választotta. Direkt úgy rakott össze mindkettőnket, hogy egymást tisztán megérthessük szavak nélkül, csak a zenénket hallva. Ahogy pedig az utolsó sorokhoz érkeztem, a dallamban, de még a hangomban érződött a vágyakozás. Vágyakozás valami felé, amit a normális emberek rossznak gondolnak, de számunkra a mennyországot jelenti. Ezért élünk, ezért létezünk! Csak azért vagyunk itt, ezen a világon, hogy egymást erősítsük meg, egymásba kapaszkodjunk a végső harcig is. Aztán elérkeztem az utolsó hat sorhoz, amelyhez már nem társult a zongora kellemes hangjának kísérete, csak az én hangom töltötte be az egész termet, miközben teljesen extázisba kerültem attól a sok érzelemtől, melyet ebbe a dalba sűrítettem bele.

Bűnös csókodért epekedem.

Bűnös csókodért esedezem.

Add meg nekem ezt az örömöt,

Mellyel ma teletöltődöm!

Bár tudásban fényévekre vagyunk egymástól,

Mégis mindig itt vagy mellettem kárpótlásul.

Ahogy az utolsó hang is elhalt az egész helyiségben csak egy pár kéz ütemes egymásnak csapódását lehetett hallani. Megilletődve fordultam a zajforrás irányába, ahol is oktatom állt a nyitott ajtóban, és hevesen tapsolt, gondolom nekem. Hirtelenjében alig mertem megszólalni, és úgy voltam vele, hogy a padló, sokkal érdekesebb a másik személynél, így az kezdtem vizslatni. Hallottam a közeledő lépteket, majd egy pár láb jelent meg előttem, melyek jól tudtam, kihez tartoztak.

- Gyönyörű volt Jungkook –hallom meg első hozzám intézett mondatát, mely megmelengeti szívemet, főleg az a hangsúly, amellyel mindezt kimondja. –Kellően illeszkedtek egymáshoz a sorok, a hangok is passzoltak a szöveghez, a ritmusok pont akkor váltakoztak, amikor azoknak kellett, és az egész dallal át tudtad adni az érzéseidet. Már csak egyetlen apró kérdésem lenne hozzád, Jungkook! –majd éreztem, ahogy hosszú, zongorázásra teremtett ujjai megfogják államat, és felemelve fejemet kényszerítenek arra, hogy szembe nézek eme kéz tulajdonosával. Egyelőre nem tudom meghatározni, hogyan is vélekedik rólam, ugyanis a tekintetében valami olyasmit láttam, amit még soha nem tapasztaltam nála, és nem tudom pontosan mit jelent. Megeresztve felém egy mosolyt tér rá a lényegre. –Mivel érdemeltem ki azt a megtiszteltetést, hogy a múzsád lehettem?

Kikerekedett szemmel nézek Yoongi-ra, aki továbbra is csak mosolyogva tartja meg fejemet, ami valószínűleg már a piros összes létező árnyalatát felvette. Basszus, most komolyan rá jött? De miért? És hogyan? Direkt próbáltam minél kevesebb pontos megnevezést beletenni a dalomba, nehogy kiszúrja, de úgy tűnik túl jól emlékszik a régi dolgokra, ha már ennyiből is kitalálta. De így, akkor most mi lesz? Bajban vagyok, vagy úgy fogunk tenni, mintha mi sem történt volna? Sok kérdés, és még egyikre sem kaptam meg a válaszomat. Amikor pedig szólásra nyitottam a számat, akkor valami egészen új és meglepő eseményt élhettem át melyről eddig csak álmodni mertem.

Yoongi hyung! Megcsókolt! Engem! Ő kezdeményezett, és bár először kikerekedett íriszekkel néztem az ő sötét szembogaraiba, a sokk gyorsan elmúlt, és viszonozva ajkai mozgását zártam le szemeimet, hogy átadhassam magam ennek a mámorító érzésnek. Karjaimat nyaka köré fontam, és csak még közelebb húztam magamhoz, ugyanis párnai hihetetlenül puhák voltak, és sokkal ízletesebbek, mint ahogy azt valaha elképzeltem. Cselekedeteim hatására Yoongi belemorgott a csókunkba, majd felállítva a székről vezetett engem az asztalnak háttal, ültetett rá a kemény falapra, és mind ezt úgy, hogy csókunkat egy percre sem szakította meg. Amint stabil helyzetben ültem, tanárom ajkaimat megnyalva kért bebocsájtást a számba, melyet készségesen engedtem neki, ezzel mindkettőnkből egy jóleső sóhajt kicsalva. Elképesztő volt végre teljes egészében átélni azt az örömöt, melyet ez a csók okozott. Ahogy nyelve körbe járja számat, majd az én ízlelő szervemmel kezd érzéki táncba. Ahogy megfogva csípőmet húz még közelebb magához, mert látszólag ő neki sem elég az, amit most nyújtok neki. Többet és még annál is többet akar! Viszont, mivel levegőre szükségünk van, így kénytelenek vagyunk elválni egymástól, ami nem ment valami egyszerűen. Bár már nem nyelves csókot folytatunk, a folyamatos kisebb puszik még mindig érvényben vannak, és nem is áll szándékunkban kihagyni a lehetőséget. Végül ezt az egészet Yoongi hyung szakítja meg, ahogy távolabb megy tőlem, így nem érhetünk egymás ajkához, de érinteni egymást még ugyan úgy tudjuk.

- Ez most… Mi? –kérdeztem ziláltan, és lihegve, ugyanis eléggé lefárasztott már ez a kis csókcsata is.

- Veheted úgy, hogy ez az én vallomásom. –nézett mélyen a szemembe. –Már amikor az első órán beszélgettünk egymással… Már akkor tudtam, hogy különleges vagy, de a valódi okra csak később jöttem rá. Tanárként ezt nem tehetném meg, de miután hallottam a dalodat, és rájöttem, nekem írtad, egyszerűen csak elpattant bennem minden érzelem, akár csak a gitár húrja, és nem tudtam magamnak már parancsolni. Szeretlek Jeon Jeongguk!

Ettől a vallomástól éreztem, ahogy könnyeim végig szántják arcomat. A boldogság könnyei. Amiért viszonozza az érzéseimet, és mert sohasem volt egyoldalú a vágyódásom. Kölcsönös vonzalom volt a miénk mindig is.

- Én is szeretlek Yoongi hyung! –vontam ismét magamhoz egy csókra, ám ő gyorsan leállított, mielőtt elmélyíthettem volna.

- Ennél tovább nem mehetünk, mint most! Hiába vagy nagykorú, és nincs is nagy korkülönbség köztünk, attól még a tanárod vagyok, és nem helyes, amit teszünk. Így, amíg nem érettségizel le, addig csak itt lehetünk együtt, és csak csókig mehetünk el. Vigyáznunk kell, ha nem akarunk ebből bajt, oké?

- Nekem csak az számít, hogy szeretsz, a többit pedig kibírom. Amúgy sem sok idő az! –mondtam magabiztosan, majd egy újabb csókba hívtam, mely most már teljes szeretetünket tartalmazta, amit egymás iránt éreztünk. Én pedig a világért nem cserélném el ezt a pillanatot soha.