Cím: Language of Flowers
Páros: JinMin (BTS; Jin x
Jimin)
Műfaj: levélregény,
romantikus, slash, yaoi, shounen ai, OOC, hurt/comfort, slice of life, AU
Besorolás: +12
Bevezető:
"Mindenki úgy írja meg
a szerelmes leveleit, ahogyan tudja. Néha elég az is, hogy csak egy falevélbe
szurkáljuk bele valakinek a nevét. Máskor egy egész könyvet kell írni. Mindegy.
A hódításnak az útjai különbözők." - Krúdy Gyula
Park Jimin megtanult a
virágok nyelvén kommunikálni.
Park Jimin soha sem gondolta
volna, hogy valaha is levelet fog írni, bármilyen okból kifolyólag.
Végül mégis levelet kezd
írni. Aztán még egy levelet. Majd még egyet, még egyet és még többet.
Összesen huszonnégy levelet
ír végül. Mindet a virágok nyelvén kísérve.
A levelei pedig mind Kim
Seokjinnek szólnak.
„Porcsinrózsa”
Szerelmi vallomások esetén a legbeszédesebb.
„ Kedves
Jin-hyung!
Sok tehertől szabadultunk meg az elmúlt időszakban.
Sokat idegeskedtünk azon, mikor és hogyan mondjuk el a többieknek a
kapcsolatunkat. Kicsit nehéz volt dűlőre jutni, főleg, mivel nagyrészt én csak
egyet értettem veled, míg te voltál elsősorban bizonytalan.
Egy idő után fájt is ennek a gondolata. Vajon nem
szeret igazán? Nem akar igazából egy komolyabb kapcsolatot? Még sem érez elég
jónak? Ilyesmi kérdések kavarogtak bennem, melyek rendesen összezavartak veled
kapcsolatban. Hiszen találkoztál a szüleimmel. Ha kettesben vagyunk, akkor
mindig kimutatod, mennyire szeretsz velem lenni, sőt, társaságban is
odafigyelsz rám. Különlegesnek éreztem magam, amikor tapasztaltam, miként nézel
rám. Ezért zavartak össze ezek a gondolatok.
A titkolózás és az, ahogyan bántál velem, nem fért
meg egymás mellett; két teljesen ellentétes pólusok voltak. Feszítettek
belülről az érzések, de nyugton maradtam.
Ám a mécses nem bírta sokáig és bizony eltörött. Ez
vezetett a második nagy veszekedésünkhöz és az első olyanhoz, amit egy párként
éltünk át. Napokig nem is beszéltünk utána és társaságban tartottuk a
távolságot. A szüleim és a srácok észrevették, hogy valami más. Én sokkal
jobban magamba fordultam, keveset beszéltem és állandó letörtséget éreztem.
Bár, te sem néztél ki mesésebben az állandó karikákkal a szemeid alatt.
Bevallom, még mindig rosszul esik, hogy aznap
lepasszoltál Yoongi-hyungnak. Talán két hete tarthatott a rádiócsend kettőnk
között, amikor megkértelek arra, gyere értem a vasárnapi biciklizésem után. Úgy
terveztem, bocsánatot kérek, kibékülünk és normálisan megbeszéljük a dolgokat.
De végül a te autód helyett, Yoongi-hyungét láttam
a park bejáratánál várakozni. Biztos vagyok benne, akkor ordított rólam,
mekkorát csalódtam.
Az út egy része csendben és igen lassan telt.
Annyira haza szerettem volna menni, hogy az időérzékem teljesen lelassult. Ami
korábban egy perc volt, abban a pillanatban egy örökkévalóságnak hatott.
Végül Yoongi-hyubg törte meg a csendet. Kérdezett
rólad, rólam, úgy összességében rólunk. Valahogy éreztem, hallottam a hangjában
azt a hangsúlyt. Tudta. Egyszerűen csak tudta, mi van közöttünk és megpróbálta
belőlem kihúzni az igazságot.
Én pedig letört és csalódott voltam. Ha nem
Yoongi-hyung lett volna ott, lehet Taehyunghoz rohanok ezzel, de végül mindent
kiadtam. Mosolyogva meséltem a vallomásomról, a randikról és a szüleimmel közös
vacsoránkról, míg a titoktartásról már sokkal kedvetlenebbül beszéltem. A
veszekedésünknél pedig már a könnyeim potyogtak. Észre sem vettem, hogy
Yoongi-hyung már háromszor elhajtott a virágboltunk előtt, míg meséltem neki.
Köszönésképpen pedig csak annyit mondott, hogy ő
majd gatyába ráz téged és megoldja helyettünk is ezt az egész katyvaszt, amibe
sodortuk magunkat.
Szerintem, sokkal tartozunk Yoongi-hyungnak. Ott
volt a kibékülésünknél, aztán megszervezte, miként mondjuk el Taehyungnak és
Hoseok-hyungnak a titkunkat. A szüleid esetében pedig csak annyit mondott,
legyünk férfiak és oldjuk meg magunk. Kicsit olyan volt, mint amikor a tanár
leszidott minket általánosban, de hatott.
Még mindig izgultál, amikor a srácok elé álltunk,
de talán segített, hogy Yoongi-hyung már tudta és segített nekünk. Hoseok-hyung
miatt én nem is aggódtam, mert pont róla nem gondoltam volna, hogy másképp fog
gondolni kettőnkre.
Taehyungról pedig mindketten tudtuk, kemény dió
lesz. De ne aggódj, a legnagyobb baja biztosan csak a mi barátságunk kérdése.
Látom rajta; egyszerűen fél az eltávolodástól. Hogy a veled való kapcsolatom
kihat a mi barátságunkra. Az én dolgom ennek az ellenkezőjét bebizonyítani
neki. Te csak legyél számára jó testvér, a többit megoldom én.
Nem tudom, neked milyen érzés megszabadulni ettől a
felesleges titoktól, de én megkönnyebbültem. Majdnem egy éve annak, hogy
összejöttünk, én pedig végre úgy állhatok melletted, mint a társad. Kezdetben
még szórakoztatók voltak a titkos, rejtett érintéseink, de a valódi, szabadon
felvállalt érzéseinkkel képtelenek versenyre kelni. Olyan egyszerűek és
természetesek. Könnyedséget és kényelmet nyújtanak.
Felszabadító érzés egy új lépcsőfok megtétele a
kapcsolatunkban.
Vajon túlzás, hogy már a következő szintre lépés
jár a fejemben?
- Jimin
2016.
április”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése