Most nem új fanfiction-nel jöttem hozzátok, hanem egy kampánnyal! Az egyik író rakta ki egy facebook csoportba, és szeretném én is támogatni ilyen módon is ezt az egészet, lévén, hogy az az én kedvenc írómnak is sokáig volt ezzel gondja (és most is nagy szüksége van az olvasói véleményére).
De, hogy mi is ez a kampány?
„Szeretsz blogot olvasni, igaz? Ki ne szeretne,
hisz ingyen van és akad köztük hihetetlenül jó, szépen megírt, választékos. Nem
tudhatom, a te olvasási szokásaid milyenek. Kedveled azt, ha hétről-hétre kapsz
egy újabb kis morzsát, vagy jobb szereted megvárni, hogy egy történet véget
érjen és egyben elolvashasd, de ez mondhatjuk, hogy nem is fontos momentuma a
mondandómnak.
Gondolom, azért olvasod a kedvenc történeteidet,
mert megszeretted egy részét vagy egészét. Megfogott valami benne. Talán a
hangulata, az egyik szereplője, vagy akár az egészet, ahogy van, imádod, de te
azon olvasók táborát gyarapítod, akik elolvassák a friss részt, majd bezárják
az ablakot. Nem hagysz nyomot, nem írsz kommentárt, nem lájkolsz, csak jössz és
mész. Most játszunk el a gondolattal, hogy egy nap visszanézel a kedvenc
oldaladra, de nem látsz új részt. Pár nap múlva megint, de még mindig semmi.
Eltelik egy hét, majd kettő, de az oldal érintetlen, csupán a legutolsó
bejegyzés alatt kezdenek el gyűlni a kommentárok úgy, ahogy azelőtt ez egyik
alatt sem volt szokás. A kíváncsiságod hajt, ezért megnézed a kommenteket, ahol
szomorúan tapasztalod, hogy arról írnak a társaid, hogy a blogot nem írják
tovább, mert az írója azt hitte, hogy egy olvasója sincs. Az elején nagy kedvvel
és lelkesedéssel írt, mára viszont úgy vélte, hogy a történet folytatását
megtartja magának, nem tölt többet hosszú órákat azzal, hogy többször átnézze a
helyesírást, a párbeszédeket, nem tölt több időt egy olyan oldal
csinosításával, amire senki rá sem bagózik, hiába tölti ő minden szabad percét
azzal, hogy a blogja minden formában szép és igényes legyen. Úgy vélte, hogy a
gondolatait megtartja magának, hisz minek is tenné fel, ha az nem érdekel
senkit, pedig te ott voltál, csak ezt ő nem tudta.
Tegyél azért, hogy ilyen ne fordulhasson elő. Hagyj
magad után nyomot. Nem muszáj regényt írnod, elég, ha jelzed a jelenléted
kommentben egy "#miisittvagyunk <3 " jeligével. Persze, ha
hosszabb véleményt írnál, ezt a jelige után nyugodtan megteheted. A MIIV (Mi is
itt vagyunk) nem kötelez semmire. Nem kérem, hogy oszd meg ezt a bejegyzést,
nem kötelezlek, hogy tegyél ki egy plecsnit a blogodra. Semmi sem kötelező, de
tudd, hogy az, hogy te leírsz pár betűt néhány másodperc alatt, neked semmi, de
a kedvenc íród tudni fogja, hogy ott vagy, nagyobb kedvvel és talán hamarabb
hozza majd a részt. Tegyünk azért, hogy a tehetségek köztünk maradjanak, és ne
adják fel!”
Tehát ez az egész nagyjából erről szólna! Nem kell hozzá sokat tenni, csak amikor valami igazán kedvedre valót olvasol, akkor írj valami kedveset az írónak, hogy tudja, vannak, akik olvassák őt!
Ez nem a saját magam megsegítésére került ki, hanem tényleg szeretném támogatni ezt a kampányt, mert ha nem is én, ismerősöm már tapasztalt meg ilyet. Írt, de nem mondott senki véleményt a munkájáról, és majdnem fel is adta. Ezt pedig nem szeretné senki sem! Nem szeretnék senkit kötelezni, mert mindenkinek a maga dolga eldönteni, mit tesz ezek után, de szerettem volna felhívni erre a figyelmet.
Forrás: Sky Jensen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése