The Puzzle Of Our Love

Cím: The Puzzle Of Our Love

Páros: JinMin (BTS; Jin x Jimin)

Műfaj: Slash, Shounen Ai, Yaoi, Romantikus, Egyperces

Besorolás: +12

A csöndes ház szobáit egy feszült átkozódás szelte át, amikor Seokjin ismételten abba a hibába ütközött, hogy nem találta kirakósának egy újabb darabjának a helyét. Hiába morzsolgatta hosszúkás ujjai között, hátha úgy jobban kitapogathatja a formáját, így rájőve az igazságra, akkor sem ment neki. Az addig sikeresen összeaggatott darabok egyikéhez sem illett a kis darabka, melynek ténye igen bosszantotta az asztal felett görnyedőt, ki ennek sokszor hangot is adott egy-egy perc elteltével, amikor megint nem sikerült neki valami.

Még karácsony alkalmával kapta egyik barátjától a több ezres darabú kirakóst, mely egy hihetetlen szép portrét ábrázolt Jinről, valamint kedveséről, kik csak a festmény kedvéért képesek voltak órákig egymást ölelni, egy helyben. Utólag nem bánták az elzsibbadt végtagokat, valamint az ott töltött órákat, hiszen a kép, melyet Jungkook festett nekik, felért mindennel. Akkor még azt gondolták, az eredeti festmény kapják ajándékba, de a művész ezt másképp gondolta, és inkább kihívás elé állította nála idősebb barátját, miszerint rakja ki maga a képet. Ekkor még nem is sejtette, hogy a kedves, jó szándékkal elkövetett csínye mennyi fejtörést okoz majd Seokjinnek.

- Ezt nem hiszem el! –dobta le ingerülten a kis kirakós darabkát, folytonos koncentrálásának egyáltalán nem mutatkozott eredménye. –Miért nincs ehhez egy csepp türelmem sem, és miért nem tudom kirakni végre ez a förmedvényt?

- Az egyik kérdésed válaszol a másikra –hallott meg Seokjin egy ismerős, kuncogó hangot, mire a szoba bejárata felé fordult, ahol Jimin állt, egy aprócska görbülettel az arcán. –Nincs türelmed hozzá, ezért nem tudod kirakni.

- Erre én is rájöttem már –szólt a fiatalabbra frusztráltan, majd reményvesztetten dőlt el a félig elkészült kép fölött. Ennek a műveletnek a következtében csak még jobban szétszórta a darabkákat, de már teljesen hidegen hagyta Seokjint eme cselekedete. –De akkor is nehéz, nem szoktam én hozzá ehhez. Még kiskoromban sem csináltam ilyet, vagy csak nagyon egyszerűket.

- Meghozzam hozzá a kedvedet? –sétált Jimin beljebb, majd párját elmozdítva helyéről, ő ült bele a székbe, míg Seokjin az ölében talált magának helyet. A kisebb finoman átölelte szerelme derekát, és ebben a meghitt pozitúrában kezdett bele a mesélésbe. –Ha úgy vesszük, akkor a mi közös életünk is egy hatalmas kirakós; a különböző események, melyek velünk történtek, a barátaink, akikkel az elmúlt évek alatt ismerkedtünk meg… Mind-mind a mi kis darabkáink, amik lehetővé tették, hogy azok legyünk, akik lettünk mostanra. Ezek a kirakósunk szélei, hiszen így alapoztuk meg magunkat annak idején, mindent ezekhez a tényezőkhöz mérten csináltunk, ahogy a kirakósban is előbb a széleit csinálja meg mindenki. Az a legkönnyebb, ám legbiztosabb kiinduló pont. Aztán jöhet a megismerkedésünk, ami már a kép közepének a széle, amely a kerethez kapcsolódik. Az együtt átélt élmények, a vallomásaink, szenvedéseink, melyeket azért kellett megélnünk, hogy eljussunk idáig, a kirakós közepéig –Jimin egy pillanatig, a hatásszünet érdekében, megállt a beszédben, közben pedig végig simított szerelme bársonyos arcán, mely még mindig ugyanolyan ámulatba ejtette őt, mint a kezdetekben. –Középen pedig mi ketten vagyunk, mi tesszük teljessé a kirakósunkat; két félszív alakú darabka, mely tökéletesen passzol egymáshoz, valamint a teljes képbe, így pedig elkészült az egész. A mi kis szerelmünk kirakósa.

- Mindig el tudsz bűvölni engem –jelentette ki Seokjin, egy perc döbbent, néma csendet követően, majd egy apró csókot nyomott párja ajkaira, aki azt örömmel viszonozta. –Befejezed velem, ami még hátra van? –sandított az asztalra, ahol még mindig rájuk várt a félig kész állapotban lévő kép, mire Jimin, aprót bólintva, már fel is szedett egy darabkát, ami tökéletesen beleillett az egyik sarokba.