The Princess and the Dwarf

Cím: The Princess and the Dwarf (A Hercegnő és a Törpe)

Alkotó: Jinnie Mini

Páros: JinMin, Sugakook

Besorolás: +12

Műfaj: yaoi, slash, fluff, shounen ai vagy bromance, amelyik jobban tetszik

Figyelmeztetés: nagyon nincs mire figyelmeztetni, mert ez az első írásom így nem raktam bele semmi olyat, amiben nem vagyok biztos

Összefoglalás:Jin már nagyon régóta vágyódik Jimin után, melyet a fiatalabb nem vesz észre. Jin elmeséli hogyan is ismerkedett meg Jimin-el, illetve hogyan szeretett bele, és még a Suga és Jungkook között kialakult románcot is elmeséli az ő szemszögéből.

Hozzáfűzés: Ez az első írásom, amit alkottam ezzel a párossal, amelyik az egyik kedvencem. Persze a másik kedvenc párosom sem hagyhattam ki ebből, ezért (amit lehet, hogy a figyelmeztetéshez kellett volna írnom :P )kicsit ugrál az idők között, de remélem élvezhető lesz mindenki számára. Ja, és persze, ez az iromány eredetileg egy versenyre készült, és ez, amit most olvashattok a javított verziója(igaz a versenyen nem értem el helyezést, de bátorító kritikákat kaptam erről a oneshotról,így kijavítottam a hibás részeket, és most már sokkal jobban megvagyok vele elégedve)

Kim Seok Jin a Bangtan Boys legidősebb tagja, aki ha teheti, mindig mosolyog, csókot dob a rajongóknak, és persze mindig megmutatja miért is ő a csapat hivatalos visual-ja. Persze sokszor nem csak tettekkel, vagy róla készült nagyszerű képek bizonyítják ezt, hanem sokszor meg is mondja, hogy milyen jóképű is ő valójában. Persze senki nem utálja ezért, inkább mondhatjuk azt is, hogy e-miatt a magabiztossága miatt szeretik őt, a többi remek tulajdonsága mellett. Igen ám, de ez csak a látszat, mert belül ugyan olyan félénk vagyok, mint bárki más. Hogy miért is?

Nem tagadom tényleg nincs mit szégyellnem a külsőmet illetően, a többiről nem is beszélve, mint például a főzés, énekelés, és persze az sem egy rossz pont, ha az ember tud vezetni, ezzel kicsit könnyítve a csapat minden napjait. Talán a tánc az, ami a legnehezebben megy, de hála a koreográfusnak, J-Hope-nak és persze Jimin-nek, aki minden edzés után volt olyan kedves és velem maradt plusz órákat venni, és így, ha mondhatom, már sokkal jobban megy a tánc, mint mikor megalakult a banda. Na, igen Jimin, meg a kedvessége! Majd figyeljetek, mert mindjárt megtudjátok hova szeretnék kilyukadni!

Szóval a külsőmre tényleg nincs panaszom, főleg most! Egyszerűen imádom a rózsaszín hajamat, már nem is tudom mióta szerettem volna ilyenre festeni. Még a többiek is elismerték, hogy valóban jól áll nekem, ha nem a legjobban. Még Jimin is végig dicsért az egész hazavezető úton. Oké, most már tényleg a lényegre térek!

„Tehát Jimin! Amikor megismertem, még nem volt ilyen kidolgozott teste és persze nem volt ilyen vékony sem. Jó nem is volt pocakos –hála annak, hogy táncot tanult, így jó erőnlétben lehetett- csak kellően kis pufók volt és aranyos kis kerek arcocskája volt. Emlékszem még meg is csipkedtem neki, mire csak próbált kitérni előlem. Rögtön megtaláltuk a közös hangot egymás között, annak ellenére mennyi év is volt köztünk, ami bár nem volt olyan sok, de azért megmutatkozott a beszélgetésünk során. Mivel ő jött legkésőbb hozzánk gyakornoknak, eléggé nehezen ment neki a beilleszkedés. Persze én próbáltam segíteni neki, ami egy idő után meg is mutatkozott!

Egy idő után nagyon jól összebarátkozott Taehyung-al és Jungkook-al, és már együttes erővel nehezítették meg a napjainkat. Persze Jungkook számára kicsit más fajta barát volt, mint mi többiek. Mivel a fiú pont annyi idős volt, mint Jimin öccse, - aki egyébként nagyon kedves és vicces egyéniség, és pont olyan, mint a bátyja- nagyon védelmezte őt mindentől, ami persze a mi kis Maknae-nknak nagyon nem tetszett. Kicsit bántotta a férfiúi becsületét, hogy most már nem csak én, de már egy másik Hyung-ja is állandóan a sarkában lohol, és minden apróságtól óvja őt. Viszont ettől függetlenül nagyon jól meg voltak egymással, ami engem egy kicsit feszélyezett, mert így már nem lehettem annyit Jimin mellett. Persze akkor még nem tudtam, hogy ez pontosan miért is zavar engem, de inkább nem foglalkoztam vele, és örültem annak, hogy a kis törpém - mert már csak így hívtam, hogy egy kicsit húzzam az agyát neki, persze csak poénból- végre beilleszkedett közénk.

Egyik nap aztán mentem le edzeni, mivel nekem ez eléggé fontos volt az erőnlétem megtartása miatt, Jimin egyszer csak elém áll és megkérdezi:

-Hyung, én is mehetek veled edzeni?

-Hát…öhm…Persze Jimin, de pontosan miért is szeretnél velem jönni? – kérdeztem meg, mert tényleg eléggé furcsa volt tőle ez a kérdés. Eddig soha egy szóval nem mondta volna, hogy el szeretne menni kicsit erősíteni magán. Erre csak lehajtotta a fejét és a padlót kezdte tanulmányozni, mintha ott lenne a válasz. Esküszöm mintha el is pirult volna hirtelen, de aztán összeszedte magát és felnézett rám azokkal a nagy kis kutya szemeivel.

- Én csak szeretnék egy kicsit veled lenni Jin Hyung. Az utóbbi időben nem voltunk sokat együtt és gondoltam így legalább ketten lennénk egy kicsit. De, ha baj van vele, akkor felejtsd el inkább nem mondtam semmi! – szállt el a bátorsága hirtelen, de én megfogtam gyorsan a karját mielőtt szegény elszaladhatott volna, és kedvesen rámosolyogtam bólintva egyet.

- Természetesen nincs semmi baj Törpe, örülök, hogy velem akarsz jönni.

- Tényleg? – még egyszer bólintottam, majd csak annyit láttam, hogy száguldozik be a szobánkba készülődni, de még gyorsan visszafordult hozzám – És ne hívj Törpének!

Ezen persze csak nevetni tudtam, mert már megszoktam tőle, hogy mindig visszaszól, ne hívjam így. De amíg rá vártam, kissé furcsa érzés kezdett a mellkasomba lenni. A szívem majd ki akarta törni a bordámat, és ez csak erősödött, ha arra gondoltam, végre Jimin-el tölthetek egy kis időt. Viszont inkább nem törődtem vele, mert úgy gondoltam biztos csak izgatott vagyok amiatt, hogy végre megint tudunk egy kicsit kettesben beszélgetni, ami elég régen volt már.

Végül olyan jól éreztük magunkat, hogy onnantól kezdve mindig velem jött, és ez később meg is mutatkozott rajta. Olyan jól kidolgozott lett, hogy a menedzser, koreográfusunkkal karöltve kitalálta, hogy nagy durranás lenne, ha Jimin, a tánc részeként felemelné a pólóját, ezzel megmutatva a jól kivehető kockáit is. Innentől kezdve végig így próbáltuk a táncunkat, ami nekem elég sok kellemetlenséget okozott, mivel nem tudtam nem őt figyelni amint megemeli a felsőjét, és e-miatt sokat is rontottam a próbák során. Itt már világossá vált számomra, hogy valakivel muszáj lesz beszélnem, mert ha nem teszem meg, még a végén repülhetek a bandából a koncentrációm hiánya miatt.

Így történt, hogy most épp itt állok a mi remek Leader-ünk előtt, aki türelmesen várja mit is akarok neki mondani. Végül minden bátorságomat összegyűjtve elkezdek mesélni:

- Azért akarok veled beszélni Nam Joon, mert van egy kis gondom. Bár nem tudom, mennyire nevezhetném ezt gondnak.

- Mondjad nyugodtan Hyung!- dőlt hátra a székében és várt.

- Hát az utóbbi időben eléggé furcsán érzem magam Jimin közelében, de még ha csak gondolok is rá, már akkor gyorsabban kezd el verni a szívem, és érzem, ahogy az arcom teljesen kipirosodik. Félek, tudom mi erre a válasz, de muszáj mástól is hallanom, hogy elhiggyem tényleg az a bajom, amire gondolok!

Egy percig teljes néma csend állt be közénk, mivel Rap Monster – ez a színpadi neve- eléggé alaposan át akarta gondolni mit is mondjon nekem. Végül felnézett rám és egy kaján mosolyt villantott rám, amiből éreztem, hogy tényleg be fog következni az, amitől tartottam:

- Szerintem Hyung, te szerelmes vagy! - mondta ki azt a mondatot, amit el akartam kerülni, és már éppen nyitottam volna a számat, hogy ellenkezzek vele, amikor ismét megszólalt, ezzel belém fojtva mondandómat – Ne is próbálj ellenkezni Seok Jin, mert egy ideje már láttam rajtad, hogy nehezen megy a próbákra való koncentrálás. Ezért figyeltelek egy kicsit, és kiderült számomra, hogy állandóan Jimin-t figyeled ráadásul olyan tekintettel, mint aki mindjárt neki esik, és majd felfalja. Komolyan, még engem is zavarba hoztál.

Erre a kezeimbe temettem az arcomat. Olyan zavarban éreztem magam, mint még soha eddig.

- És akkor most mit csináljak Nam Joon?? –kérdeztem kétségbe esetten, mert tényleg nem tudtam mit csináljak magammal. – Tényleg ennyire átlátszó vagyok??

- Nem ezt csak én vettem észre, de ha adhatnék neked egy tanácsot, szerintem mond el neki. Viszont, szerintem, nem most kéne.

- Miért?? – bújtam ki a kezeim takarása alól, és kíváncsian néztem vezetőnk arcába, hogy magyarázza meg mégis miért nem most kéne végbe vinnem zavarba ejtő vallomásom a fiatalabbnak, ami valószínűleg csúfos véget érne. Ilyen szempontból jobb is, hogy nem most kéne megtennem ezt. Biztos nem bírnám elviselni, ha meg utálna, mert kiderült, hogy vonzódom hozzá, nem is kicsit.

- Pont tegnap jött hozzám, mert neki is baja volt. Igaz nem pont ez, de ehhez hasonló. Szegényt nagyon rosszul érinti ez az egész táncos mizéria, és már teljesen be parázott attól, hogy mit fognak szólni hozzá, ha meglátják, mit csinál a színpadon. Már a szüleivel is beszélt, de még ők sem tudták megnyugtatni, és már nem tudom, mióta nem alszik rendesen.

Ez mondjuk nagyon meglepett. Jimin-nek ilyen bajai vannak és én nem vettem észre? Hiszem állandóan őt bámulom. A fenébe is, mardos a bűntudat, hogy nem segítettem neki, holott az egyik legjobb barátja vagyok. Csak barát! Ajj, most még rosszabb lett a kedvem, mint eddig.

Aznap éjjel nem tudtam aludni, annyira kattogott az agyam, mit tévő legyek most. Ahogy oldalra néztem láttam, hogy Jimin sem tud elaludni, forgolódik csak, és ezt szörnyű volt nézni, mennyire szenved. Úgy döntöttem félre teszem „kislányos zavaromat” és befekszem mellé, hogy megnyugtassam. Régebben, mikor még új volt és csak velem beszélt, sokszor aludtam vele, hiába voltunk mindannyian egy szobában, neki mégis így volt kényelmes. Sikeresen befészkeltem magam mellé, mire éreztem, hogy egy kicsit megmerevedik, de amint átöleltem máris teljesen ellazult.

- Remélem nem baj, hogy itt alszom – szóltam halkan, hogy ne ébresszem fel a többieket, mire csak megfordult a karjaimban és befészkelte magát, hogy kényelmes legyen neki, és pár perccel később már hallottam, ahogy egyenletesen veszi a levegőt, azaz sikeresen elaludt.

Persze én így sem aludtam sokat, mivel egész este figyeltem őt, de nem bántam meg. Ahogy jobban megfigyeltem az arcát rájöttem, tényleg szerelmes lehetek belé. Egyszerűen nem bírtam levenni róla a szememet, mindenét feltérképeztem a sötét ellenére is, hogy jól megjegyezzem magamnak, milyen mikor alszik. A pufók arcát, hiába a fogyás, még mindig ugyan olyan aranyosnak tartottam, mint mikor először megláttam. A száját is megnéztem, mely egy picike görbületet mutatott felfelé, egy aranyos mosolyt mutatva, ezzel tisztában lehettem azzal is, békésen álmodik. Arca kisimult és semmi jele annak, hogy aggodalmai lennének neki. Hihetetlen, de tényleg beleszerettem ebbe a törpébe! Jó nem az zavar, hogy fiú lenne, mert sosem ítéltem el az olyanokat, akik a saját neműkhöz is vonzódnak, ahogy Rap Monster sem. Pontosan ezért akartam vele megbeszélni, mert tudtam ő nem utasítana el engem, ha elmondom mi bánt. Mivel ezeken viszonylag sokat gondolkodtam nagyon nehezen nyomott el az álom, de sikeresen tudtam aludni pár órát.”

Másnap békésen keltünk, és nem is volt semmi baj a debütálásig, ami nagy sikert aratott, és törünk előre. Persze, azóta is Nam Joon-hoz megyek a „Jimin-es” ügyeim miatt. Szegényt nagyon fáraszthatom már ezzel, főleg, hogy mindig ugyan azt a választ adja, mint az első beszélgetésünk során, csak most már azt mondja, ne hallogassam, mert rosszabb lesz nekem is és a fiatalabbnak is. Igaz egyetértek vele, de még sem olyan könnyű ezt mondani, mint megtenni.

Ennél a gondolatomnál Jungkook-ra és az őt ölelő Suga-ra néztem. Kicsit féltékeny vagyok a Maknae-ra, mert neki sikerült az, ami nekem nem, hiába vagyok én a rangidős. Az ő történetük is eléggé érdekes és tényleg nem vártam, hogy pont ők fognak majd összejönni, de mit mondhatnék, aranyosak együtt. Hiába vagyok zöldszemű szörnyeteg, mert ő együtt lehet azzal, akit szeret, mégis csak, Jimin után, ő a legkedvesebb személy a bandából számomra, és bármit megtennék érte.

„Egyik nap éppen a Lucky or Not részeit vettük fel, ami meg kell, mondjam eléggé szórakoztató volt, bár a végére kezdtünk fáradni, és kicsit untuk már magunkat, amit később meg is láttam a felvételeken. Viszont a boksz még izgalmasnak hatott számunkra, ezért nagy kedvvel vágtuk bele magunkat.

Suga ismertette a feladatót, ám miközben hallgattam valami egészen érdekesre lettem figyelmes. Jungkook szeme majd kiesett, olyan áhítattal nézte a mellette ülő idősebbet, aki ebből semmit nem vett észre. Nagyon furcsa volt, de nem csak most, hanem az utóbbi időben egyre többször kaptam rajta, ahogy figyeli a mi rapperünket, vagy éppenséggel, ha beszélgetnek is egymással, teljesen kipírosodik az arca, és azt az aranyos igazi „nyuszis” mosolyt villantja az idősebbre. Teljesen úgy nézett ki, mint akinek teljesült a legnagyobb álma, és a bálványával lehet.

Innentől kezdve pontosan ott a kamerák előtt jöttem rá, hogy bizony a mi Maknae-nk örülten szerelmes, de nem akárkibe, hanem a csapat egyik tagjába, ráadásul Suga-ba. Nem mondom rendesen meglepett ezzel engem, még ha nem is tud róla. Próbáltam figyelni inkább a felvételre nehogy bárkinek is feltűnjön, mi zajlik most bennem. Az én ártatlan kis Jungkook-om szerelmes lett. Tisztára úgy érzem magam, mint egy anyuka, aki most tudta meg, hogy a fia ötöst kapott valamilyen dolgozatra életében először. Oké ez kicsit szélsőséges példa volt, de jobb nem jutott az eszembe.

Úgy tűnik nem nagyon vált be, hogy nyugton maradjak, mert a Leader is és Jimin, aki pont mellettem volt eléggé furcsán néztek rám. Persze az utóbbi személy miatt rendesen el is pirultam, mire ő csak egy macsós mosollyal az ajkán visszafordult Sugahoz, hogy hallja mit mond nekünk. Rendben ez furcsa volt és, ha lehet még pirosabb lettem és éreztem, hogy egyre melegebb a levegő – mármint nekem lett melegem – amit próbáltam legyezéssel enyhíteni. Eközben Nam Joon-ra tévedt a tekintetem, aki egy mindentudó mosollyal nézett minket, de amint találkozott a tekintetünk én a legkisebbre irányítottam a figyelmét. Amint ő is oda nézett egyből elkerekedtek a szemei, mert valószínűleg rájött arra, amire én is. Kérdőn nézett rám mire intettem neki, hogy később megbeszéljük.

Ez így is lett! Amint meg volt a játék menete a stábtagok elkezdték berendezni a termet nekünk. Ez remek lehetőség volt arra, hogy négyszemközt beszéljek Nam-al, mivel így most kaptunk egy kis szünetet. Így amíg a többiek henyéltek vagy beszélgettek a nagy „megmérettetés” előtt, addig mi elvonultunk tőlük kicsit messzebb, hogy beszélni tudjunk.

- Mi ez az egész?? – szegte nekem egyből a kérdést, mintha én jobban tudnám nála.

- Nem tudom, de mostanában, ha feléjük nézek mindig ez fogad engem. Állandóan ilyen tekintettel nézi Yoongi-t, ha pedig még beszélget is vele, akkor úgy néz rá, mint valami megváltóra! – gesztikuláltam kicsit idegesen, amiért engem vont kérdőre a legfiatalabb ügyei miatt.

- Jó, oké..nyugalom! Biztos az, amire gondolunk? – tudakolta meg a nyílván valót, vagyis, hogy a Maknae fejét teljesen elcsavarták, ráadásul, az a valaki Suga lenne történetesen.

- Igen biztos! Semmi kétségem hozzá, hiszen ismerem milyen ez – szorult kicsit össze a torkom, hiszen mát két éve szenvedtem a Jimin iránti vonzalmammal, amit eddig még nem viszonoztak, és eléggé kellemetlen érzés volt ezt minden nap felfedezni magamban.

- Na! Ne szomorkodj, majd az is rendeződik, de most Jungkook-ra kell figyelnünk! – próbált egy kicsit felrázni Nam Joon a nagy letargiámból, amibe kerültem.

- Rendben, akkor a felvételek után a dormban beszéljünk vele! Remélem, elmondja, ha tényleg ez a helyzet áll fenn!

- Biztos fog beszélni. Végtére is a legjobb barátai vagyunk! De, ha nekem nem is, neked biztos, hogy elmondja, ha egyenesen rákérdezel.

- Remélem! – ezzel le is zártuk a beszélgetést, éppen időben, mert szóltak, hogy kész vannak mindennel, mehet a játék.

Elkezdődött a boksz meccsek sora. A sorrendek is megvoltak, úgy, hogy le is játszódott az első meccs Jimin és Hoseok között – egyértelmű kinek szurkoltam – ami végül J-Hope győzelmével zárult. Aztán jöttem én és a Leader. A mi játékunk nem volt annyira fényűző, mint az előző párosé volt, de mit tehetnénk, ilyenek vagyunk. Ennek ellenére én nyertem végül a párbajt. Harmadiknak V és Jungkook mérkőzött meg, melyben a Maknae vihette a győzelmet, hiába Taehyung kitartása. És mentek tovább a játékok, még el nem értünk a Jungkook és Yoongi csatához. Minden ment úgy, ahogy eddig az összes meccsnél, amikor is Suga sikeresen kiütötte a Maknae-t, és nyerte meg ezzel a döntőbejutást. Mindenki nagyban ujjongott és nézte a képernyőt velem együtt, de valami mégis rávett arra, hogy Jungkook-ék felé nézzek, és amit láttam teljesen megdöbbentett. A legfiatalabb megcsókolta az éppen nagyban ünneplő Yoongi-t, aki ettől teljesen lefagyott és csak nézte az előtte álló személyt nagy kikerekedett szemekkel. Mire a többiek is realizálták, hogy valami nem stimmel a Maknae már nyúlcipőjét húzva rohant is ki a teremből. Mindenki csodálkozva nézett az ajtóra, amit nem is csodálok, hiszen ők nem látták, amit én, meg persze az összes kamera és stábtag, akik szintén megdöbbenve néznek a még mindig mozdulatlan Suga-ra, hátha ad valamilyen magyarázatot. Ehelyett viszont felébredve a kábulatból, rögtön a kisebb után rohan a nevét kiabálva. Már éppen indult volna mindenki a két rohangáló után, amikor is, úgy döntöttem, itt az ideje megszólalni:

- Szerintem csak egy valakinek kéne mennie!

- Mész te, Jin Hyung? – nézett rám a Leader, és láttam a szemében, hogy sejti miért én szeretnék menni.

- Igen, mindjárt visszajövök! – indultam a két elveszett után arra, amerre reméltem, hogy futottak.

Már hosszú ideje kerestem őket, mire az egyik folyosó végében meglátom Jungkook-t összekuporodva. Rögtön mennék is oda hozzá, de ekkor meglátok egy másik ismerős személyt. Suga az, és éppen egy poharat ad a Maknae kezébe, aki csöndesen elfogadja, majd a legidősebb is mellé ül a földre. Nem nagyon hallom őket, de sejthetem nagyjából miről beszélnek, viszont a következő történéstől újra ledöbbenek, ma már nem először. Amint a fiatalabb fejét leszegve bólint egyet, Yoongi egyből kedvesen elmosolyodik, majd Jungkook állát felemelve ismét megcsókolják egymást, ám most már tisztán látszik rajtuk, mindkettőjük részéről kölcsönös az érzés.

Ebben a pillanatban egy kart érzek a derekamra fonódni és egy ismerős hang így szól, ezzel a frászt hozva rám:

- Aranyosak együtt, nem?

Helló szívroham és a gyomromban szunnyadó pillangók! Rég volt hozzátok szerencsém, hogy vagytok?

- Jimin!! Megijesztettél! – szólok rá a fiatalabbra, de az Istenért sem néznék most hátra, a szemébe, olyan zavarban vagyok jelenleg.

- Bocsánat, nem akartam, de szerintem most magukra kéne őket hagynunk, hogy kicsit kettesben legyenek – ekkor hátra néztem és két igéző szempárral találtam szembe magam, aminek nem bírtam nemet mondani, és inkább bólintva követtem Jimin-t vissza a többiekhez rendezve ennek a két tökkel ütöttnek az ügyét, amit félbe hagytunk.”

Most pedig itt vagyunk, egy évvel később. Jungkook nagyban élvezi a szerelmet, én pedig, még mindig nem vallottam Jimin-nek, és őszintén már kezd bosszantani a gyávaságom.

Éppen egy forgatásra indulunk, ami a Star Show 360 keretein belül forgatott mini dorama lesz, melynek a címe Flower Boys BTS High School. Szerintem érdekesen hangzik, főleg, hogy én egy iskolaorvost játszhatok – úgy tűnik a Dope után nehezen fogok ettől elszakadni – a többiek, pedig vagy diákot, vagy valamilyen tanárt alakítanak. És Jimin, mint edző..Hahh..nyugalom szívem, csak nem lesz akkora baj, ugye?? Ugye??

- Hé, Hercegnőm, megjöttünk! Nem akarsz esetleg kiszállni? – szólít meg az a személy, aki már három éve kínoz úgy, hogy nem is tudja. Ráadásul az új becenevemmel, amit már egy ideje rám aggatott, sem könnyíti meg a dolgomat. Egyszerűen nem tudok rászólni azért, hogy ne beszéljen ilyen tiszteletlenül velem, mert megjárja, de olyan melegség árad szét bennem mikor így hív. El sem hiszem, mit meg nem engedek neki, csak azért, mert bolondulok érte.

- Csak ne sürgess Törpém, megyek én magamtól is! – szólok vissza neki egy kicsit én is, hogy azért tudja, ki az idősebb kettőnk közül.

Amióta Sugakook párosunk összejött, azóta marjuk így egymást. Persze később megtudtam, hogy a többiek szemében ez nagyon úgy tűnik, mintha flörtölnénk egymással. Emiatt már tűkön ülve várják, mikor jövünk össze, és kiabálhatják világgá JinMin is Real!, ahogy a rajongók szokták mondani.

- Mondtam, hogy ne törpézz le!

- Én meg, hogy ne hercegnőzz!

- Én meg azt mondom elég, mielőtt összezárlak titeket az egyik teremben! – fenyegetett meg minket Nam Joon persze csak kedvesen.

A civakodást befejezve még egy utolsó pillantást vetek „ellenfelemre”, aki ezt csak egy pimasz mosollyal reagálja le, és utána már száguldok is be a forgatásra kibérelt iskolába a többiek után.

Eléggé nehezen mentek a jelenetek leforgatása. Mindenki vagy elröhögte magát, vagy olyan zavarba jött, hogy kiesett a szövegből. Még nekem is nehezemre esett figyelnem, és ezért sok rontásom volt, ami nagyon zavart engem. Végül sikeresen letudtam a jelenetemet, így átadhattam a staféta botot Sugának. Már épp indultam volna a kijelölt öltözőnk felé, amikor is a kis sunyi Maknae –miután elszakadt párjától –megfogta a kezem és elkezdett a másik irányba húzni engem.

- Jungkook! Mégis mit művelsz? –igyekeztem kibújni szorításából, de be kell, valljam, a fiatalabb sokkal erősebb nálam, így kevés esély volt arra, hogy kiszabaduljak karmai fogságából.

- Kicsit segítünk neked. –fordult hátra egy pajkos mosoly kíséretében.

- Mégis miben akartok segíteni? És, hogy értetted azt, hogy TI segítetek????

- Hát tudod… Nam Joon Hyung...Amikor azt mondta, be fog titeket zárni egy szobába Jimin-nel…Tudod, ő… Azt komolyan gondolta! – majd egy nagy lendülettel belökött engem egy terembe, és egy gonosz –számomra az –nevetés kíséretében bezárta kulcsra az ajtót.

A nagy lendület következtében sikeresen a padlón végeztem, így először nem is realizáltam hol vagyok. Aztán felnézetem, és szembe találtam magam egy félmeztelen törpével. Jimin éppen az edzős ruháját vedlette át, -mert ő következik Suga után –amikor Jungkook belökött engem. Hihetetlen kínos volt, és nem mellékesen eléggé zavarba jöttem a kidolgozott izmok láttán. Persze nem én voltam az egyetlen paprika piros fejű a helységben, ugyanis szegény ChimChim rendesen lefagyott, mikor feltűnt neki itt létem. Mondjuk nem volt nehéz kiszúrni, amikor vagy két métert repültem a levegőben a Maknae jóvoltából. Tényleg, Jungkook!

- Jungkook! Engedj ki! Ez nem vicces!! –keltem fel, és kezdtem az ajtón dörömbölni, melynek a túl oldalán felhangzott a fiatalabb hangja.

- Jin, én csak nektek akarok jót! Beszéljétek meg, mert addig innen senki nem megy sehová!

- Nem már! Jungkook, én erre képtelen vagyok!

- Mire is vagy képtelen, Hercegnő?

Annyira megijedtem a hirtelen hangtól, hogy hátamat az ajtónak feszítve néztem a velem egy légtérben tartózkodó Jimin-re, aki már teljes ruházatban állt előttem.„Ajj,most mit csináljak?Hahó!!!Valaki!Segítség!!!”Teljesen kétségbe estem, hogy most mégis mit tegyek. Mi lenne a legjobb? Jó, persze az, hogy bevallom az érzéseimet, de a következményeknek annyira variációja van!

Először is, ami nekem a legpozitívabb, kiderül, ő is táplál irántam gyengébb érzelmeket, de eddig nem vallotta be. A legrosszabb, ami még megtörténhet, hogy megutál, örökre elkerül, és vége a barátságunknak. A harmadik lehetőség, az aranyközép út, vagyis szeret engem, de csak barátként, és továbbra is csak az akar lenni. Egy barát!

Könny szökött a szemembe, mikor ezeket a lehetőségeket felvázoltam magamban, viszont a következő mozzanattól teljesen leálltak bennem az élet funkciók. Jimin, a távolságot eltüntetve közöttünk, lépett elém, majd átkarolva engem bújtatta fejét nyakhajlatomba. Így arcát bár nem láttam, de éreztem szapora lélegzetét és gyors szívverését. Ezek engem is teljesen felpezsdítettek, ugyanis ilyen módon már rég értünk egymáshoz. Talán a debütálás előtti közös alvásunk volt az utolsó, ennyire intim érintkezésünk. A kísértésnek nehezen állva ellent, én is átkaroltam nyakát, fejemet pedig vállára hajtottam, így hallgatva meg mit is akar nekem mondani a fiatalabb.

- Ha te nem akarsz beszélni…Akkor majd én kezdem! –zavarát leküzdve egy nagy levegővétel kíséretében kezdett bele monológjába, mely után legszívesebben elsírtam volna magam. –Tudod, Hyung, én már nagyon hosszú-hosszú ideje vonzódom hozzád. Sőt! Ez nem is megfelelő kifejezés arra, amit érzek irántad. Te vagy a legjobb barátom, akivel megbeszélhetem azokat a bajaimat is, amit Nam Joon Hyung-nak nem merek elmondani, nehogy túlterheljem. Mindig a segítségemre vagy, és ellátsz tanácsokkal, melyek után sokkal jobban érzem magam. Szeretem, mikor előbújik a gondoskodó éned, és önzetlenül feláldozod az idődet arra, hogy nekünk segíts. Szeretem, a kitartásodat, amit a próbákba fektetsz, mert mindig tökéletesíteni akarod a meglévő tudásodat, és mindezt úgy, hogy semmilyen tapasztalatod nem volt, mikor ide kerültél. Szeretem azt a gyerekes mivoltodat is, mely nem csak a Mario figuráid gyűjtésében mutatkozik meg, de még velünk, a Maknae Line tagjaival is minden idiótaságban benne vagy, ami a tűrés határodon belül van. Imádom, hogy ennyire szereted az állatokat –főleg Jjangu-t –meg a rajongóinkat is. Mindig te vagy az, aki a legtöbb dolgot megteszi az army-k kedvéért, és bármilyen nevetséges is az a dolog, te akkor is megcsinálod. Még a nagypapás vicceidet is imádom, azzal a jellegzetes nevetéseddel együtt, mely miatt én is kénytelen vagyok nevetni, mert látom, neked ez mennyire szórakoztató, és hogy boldoggá tesz téged. Próbáltam magamnak bemesélni, hogy ez csak egy mélyebb baráti érzés, de mikor megláttam egy éve Suga-t ás Jungkook-t, ahogy csókot váltanak, elfogott az-az érzés, hogy miért nem én vagyok ott…Veled! Reggel veled akarok kelni, veled akarok este nyugovóra térni, és napközben is mindig csak melletted lennék, amíg meg nem unsz engem. Együtt főznék veled, fürödni is csak veled lennék hajlandó elmenni, a szabadidőmet is csak rád áldoznám…Egyek, már ott tartok, hogy a szüleimnek is bemutatnálak, mint a szerelmemet! Mert igen, Kim Seok Jin, én szerelmes vagyok beléd! Ezen pedig semmi nem fog változtatni! Megértem, ha most undorodni fogsz tőlem, de ezt muszáj voltam…

Időt sem hagytam neki a befejezésre, ugyanis számat az ő párnáira tapasztottam. Hihetetlen érzés volt úgy megcsókolni szerelmemet, hogy tudom az érzéseink kölcsönösek egymás iránt. Éreztem könnyeit, mely a megkönnyebbülés hatására csorogtak le arcán keveredve az én sós cseppjeimmel, de még ez sem vehette el tőlünk a csók varázsát, inkább pont, hogy csak tetézte ezt az egészet. Egyszerűen nem tudtam betelni vele, így belemarkolva szürke, fényes és meglepően puha hajába húztam közelebb magamhoz, hogy mélyítsem a csókunkat. Végig nyaltam alsó ajkán, bejutást kérve tőle, ám egy nagy sóhaj kíséretében szorosabbra fogta a szorítását derekam körül, és ő vette át az irányítást. Nyelvével a szám minden egyes négyzetcentiméterét felfedezve, egy pillanatot sem elmulasztva, majd összekulcsolva ízlelőszervét az enyémmel kezdtünk egy szenvedélyes nyelvjátékba. A szobát teljesen betöltötte sóhajaink és nyögéseink hangja, melyhez néha egy-egy cuppanó hang is hozzá társult. Nem tudom, hogy Jungkook még mindig az ajtó előtt hallgatózik-e, és bár remélem, ez nem így van, de most egyszerű nem tudok másra figyelni, csak az előttem lévő kis törpére. Úgy szorít magához, mint valami mentő övet, de persze ezzel nincs egyedül. A csók miatti heves szenvedély következtében sokszor húzom meg szerencsétlen egyetlenem haját, amit ő egy férfias morgással tud csak le, mellyel jelzi nekem, hogy egyáltalán nem bánja, ha kicsit elengedem magam. Bár reméltem, hogy ennek a gyönyörű pillanatnak nem fogunk egyhamar véget vetni, de sajnos ennél tovább nem mehettünk, amit ő is tudott, így percekkel később – a levegőhiánynak is köszönhetően – egy nagy cuppanós hang kíséretében elváltunk egymástól, de ajkaink közt így is hagytunk egy hosszú nyál csíkot a nagy hevességünknek köszönhetően.

- Szeretlek! – leheltem kettőnk közé ezt az egy szót, még mindig kapkodva a levegőt az előbbi csók hatása miatt. –Én is örülten szerelmes vagyok peléd,csak egyszerűen féltem attól, hogy vissza utasítasz, és még a barátom sem leszel többé mert undorodsz tőlem –bújtam a nyakába, hogy eltakarhassam az arcomat, melyen a szégyen jelei mutatkoztak.

- Én is szeretlek Hercegnőm! De még, ha nem is így lenne, akkor sem tenném tönkre a barátságunkat egy ilyen dolog miatt. Te fontosabb vagy annál, mint hogy egy ilyen közénk álljon – suttogta ő is nekem, aminek hatására a pillangók elkezdetek feléledni a gyomromban, ha már a csókra nem sikerült nekik.

- Pontosan mióta is vagy belém szerelmes?? –Emeltem fel fejem a kényelmes helyzetéről, mert ez a kérdés valóban foglalkoztatott engem. Az elmondottak alapján, nem a fejéből pattant csak úgy ez ki egyik nap.

- Talán amióta a debütálás előtt bebújtál hozzám este és megnyugtattál engem. Igaz már előtte is furcsa érzéseim voltak irántad, de ezekre a jelekre csak aznap este jöttem rá igazán, mit is jelentenek– mosolygott, mire én jól fejbe kólintottam. – Auuu!!! Most miért??

- Nem tudtad volna előbb bevallani, mint, hogy itt szenvedjünk egymással?

- Miért én?? Miért nem te? Te vagy az idősebb!! – nézett harcias, elszánt tekintettel.

- Akkor is! Attól még, hogy én vagyok az idősebb még nem feltétlen..Mmm…- hallgatott el egy újabb csókkal, ám ez nem volt olyan hosszú, mint az előző, mivel sikeresen megzavartak minket a kopogással.

Jimin morogva szakadt el tőlem, nem különösen díjazva, hogy meg kell állnia most.

- Ki az?? – szólaltam meg még ChimChim a nyakamba bújva lélegzet mélyeket, hogy lenyugtassa magát.

- Jó lesz, ha siettek Jin Hyung, mert a rendező már keresi Jimin-t!! – szólal meg a Leader hangja kintről tompán.

- R-rrendbenhh…Min-mindjárt megyünk – válaszoltam elhalló hanggal, mivel a kis pimasz úgy gondolta most a nyakam lesz a következő célpontja. – J-jimin..Hmm..Kkk-kérlek állj le,m-mert bb-baj leszhhh!!

- Hmm…Rendben Hercegnőm, de csak akkor, ha este mindent bepótolunk – nézett fel rám azokkal az aranyos kiskutya szemeivel, melyeknek tudta, hogy nem tudok ellent állni. Igaz most nem is akartam!

- Rendben Jimin!

- Hívj Törpének!!

- Miii??? – néztem rá csodálkozva. – Azt hittem utálod, ha így hívlak.

- Először igen, utáltam, de most már szeretem, mert csak te hívsz így, és ez jól esik nekem. – nézett rám szerelmesen, aminek hatására lejjebb hajoltam, hogy újra megcsókolhassam.

- JIN KOMOLYAN MONDOM, GYERTEK MÁR!!! – kiabál be Nam Joon, minek hatására végre elszakadunk egymástól, hogy végre kinyissuk az ajtót és kilépjünk rajta. – Na végre!! Remélem megérte!

- Igen, teljesen meg érte – nézett rám Jimin egy pimasz mosollyal a szája sarkában, majd egy cuppanós puszit nyomott az arcomra és futásnak eredt az udvar felé, a forgatáshoz, de még gyorsan hátra fordult és így szólt hozzám – Szeretlek Hercegnőm!!!

- Én is téged Törpém!! – nevettem el magam mivel tudtam, hogy azért csinálta, mert hallani akarta ezt tőlem úgy, hogy már szemtanuk is legyenek, bizonyítva ezzel, tényleg valóság az, amit mi átéltünk az előbb.

Persze meg is lett az eredménye, ugyan is egy hatalmas mosollyal az arcán –a mit a világon a legjobban imádok tőle - fordult be a sarkon, eltűnve a látókörünkből. Én pedig miután már nem láttam őt a falhoz hátráltam majd teljesen lecsúsztam egy nagy, levakarhatatlan mosoly kíséretében. Rap Monster ezt végig egy fél mosollyal az arcán nézte végig majd így szólt hozzám:

- Szóval a Hercegnő sikeresen megtalálta az ő Törpéjét??

- Aha – válaszoltam neki, de lélekben már rég nem ott voltam.

- És akkor most már minden jóra fordult?? –szólalt meg hirtelen Jungkook, akit az előbb még nem vettem észre, pedig közvetlen ott állt mellettem, vagyis most már ül mellettem.

- Igen – fordultam felé még mindig egy hatalmas mosollyal az arcomon, majd miután sóhajtottam egy hatalmasat újra megszólaltam – Minden tökéletesen alakult! – erre csak egy nagy mosoly volt a válasza mind kettőjüknek. –Köszönöm srácok, hogy kezdő löketett adtatok!

- Ugyan, Hyung! Ez mindkettőtökért tettük. Olyan elveszettel voltatok, ha a másik nem volt ott, hogy egyszerűen úgy éreztük lépnünk kell valamit. Szóval, nincs, mit köszönöd, szívesen tettük! –nézett le rám Rap Monster halvány mosollyal az ajkán, és mikor Jungkookra néztem ő is bólogatva adott egyetértést.

A felvételek nagy nehezen elkészültek, bár Jungkook-t elég nehezen szedtük össze, ugyanis ő még rajzolni szeretett volna még. Jimin is próbálkozott elcsalogatni helyéről, de még az ő kedvéért sem volt hajlandó felállni. Aztán, ahogy a kamerák véglegesen kikapcsoltak, Yoongi odabújt a Maknae-hoz és a fülébe súgott valamit. Nem tudom, mi volt az, amit mondott, de Jungkook csak úgy száguldott ki a teremből. Egyszer volt Jungkook, aztán nincs Jungkook. Jobb, ha nem is tudom mit mondott neki a mi rapperünk, mert már így sem kecsegtető az a perverz mosoly Suga ajkán, amivel a fiatalabbat ajándékozta meg, amikor sprintelve kiszaladt átöltözni.

A kocsiban, persze, Jimin egyből lehuppant mellém, és vállamra téve fejét mosolygott fel rám, melyet viszonoztam is. Persze a többieknek is feltűnt ez a kis közjáték, majd Taehyung egyből a lényegre kérdezett, vagyis, hogy járunk-e. Bár én féltem ezt így kimondani, mert konkrétan nem jelentettük ki Jimin-nel, hogy akkor mostantól tényleg egypár vagyunk, de helyettem négy másik személy is bekiabálta a helyeslő választ. Eléggé furcsán nézek Yoongi-ra, hogy mégis honnan tudja ő ezt, mikor ott sem volt. Aztán minden értelmet nyer, ahogy Jungkook pirulgatva bújik az idősebb nyakhajlatába, még véletlenül sem a szemembe nézve. Hát persze, a kis pletykafészek nem bírta ki, hogy valakinek el ne kotyogja az egészet. Visszafordulva látom, ahogy Jimin és a többiek is az én megerősítésemre várnak árgus szemekkel, mire én csak egy aprót bólintok. Amíg a többiek kurjongatva adtak nekünk sok boldogságot, addig szürke hajú lovagom egy rövidke puszival lepett meg, és visszahajtotta fejét a vállamra, hogy pár perccel később már békésen aludhasson a kimerítő nap után. Körbenézve szembe kerültem a ténnyel, hogy már mindenki csukott szemmel pihen, így miután én is nyomtam egy puszit szerelmem hajkoronájába, fejemet ráhajtva kobakjára szenderültem álomba.

Nyugodt és békés voltam, ugyanis végre megszabadultam attól a tehertől, melyet eddig cipeltem magammal. A viszonzatlan szerelem érzése örökre távozott belőlem, és már csak az őszinte, valós érzéseim maradtak csak meg. Ebben a pillanatban, itt éreztem azt, hogy tényleg minden tökéletes már az életemben. Ugyanis elviselhetetlenül szeretem ezt a kis törpét, és ezen, semmi nem fog változtatni, soha!!!
Ha még többre vagy kíváncsi, akkor fönt megtalálod a blog facebook oldalához a linket!!!!